Képviselőházi irományok, 1872. II. kötet • 99-152. sz.
Irományszámok - 1872-120. Törvényjavaslat, az általános védkötelezettség elleni visszaélések megakadályozásáról és megbüntetéséről
128 120. SZÁM. Ezen intézkedés által eltérés állapittatik meg a XL. t. ez. 42. §-ában meghatározott hosszabb tartamú szolgálattól, s ez lényegében amnestiát képez a törvény eddigi megszegői részére, a mit figyelmet érdemlő tekintetek ajánlanak. Czélirányosnak látszik ugyanis, — különösen átmeneti időszakokban — ; a törvény szabályainak megtartásától, az érdekelteket — az őket, előbbi cselekményeikért érő súlyos következmények által — vissza nem riasztani. K Hy következmények kikerülhetlensége ugyanis a törvény megsértőjét, kötelességének pótlólag való teljesítésétől rendszerint visszatartja, — s ámbár a törvény kikerülésére sok esélyen a felvigyázat hiánya s a kitérés könnyűsége adott alkalmat : később, midőn a törvénynek rendszeres* szigorú foganatosítása, s a törvényszegésnek szigorú ellenőrzése és megbüntetése lép az előbbi laza gyakorlat helyébe, épen e szigor kényszeríti a vétkest, hogy magát a fölfedeztetés elől elrejtse és a büntetést kikerülje. A törvényjavaslat az ujonezszökés következményeinek elengedése által mintegy egyenes felhívást foglal magában arra, hogy az eddigi ujonezszökevények védkötelezettségöknek pótlólag feleljenek meg. Czélszerüségi tekintet ajánlotta a 11. §. második bekezdésében tartalmazott intézkedést is, melynek értelmében az 1868. évi XL. t. ez. hatálybaléptét megelőzőleg elkövetett ujonezszökés hivatalos eljárás tárgyát nem képezheti. A 18—22. §§. a véderőről szóló törvényben foglalt intézkedések határozottabb körülírást és a büntetések felemelését tartalmazzák. Azon rendelkezés, hogy a védkötelezettnek bejelentéseért a szülők, gondnokok és mindazok tétettek felelősökké, kiknek szolgálatában vagy felügyelete alatt a védköteles áll, minden valószínűség szerint üdvös hatású leend. A 19. §. első bekezdése az 1868. XL. törvényezikk 47. §. második bekezdésének utolsó sorában megállapított 3 havi fogság-fenyítést 6 hónapra emeli. Tekintettel ugyanis arra, hogy az elfogott ujonezszökevény, ha a szolgálatra alkalmatosnak találtatik, a szökési kísérletért két évvel tovább tartozik szolgálni, — igazságosnak látszik, hogy az, a ki ugyanazon törvényszegést követte el, egyedül azért, mert akaratán és cselekvésén kívül eső okoknál fogva a szolgálatra képtelen, a két évi utánszolgálatra nem szorítható, 3 hónál hosszabb fogsággal sújtathassák, vagyis ezáltal egy és ugyanazon bűnös cselekmény büntető következményei között a helyes arány megállapittassék. A 19. §. 2-ik bekezdése megszűnteié az 1868. XL. törvényezikk 47. §-ának azon rendelkezését, mely különbséget tesz azon szökevények közt, a kik az első korosztályba léptükkor szolgálatképesek és azok között, a kik akkor szolgálatképtelenek voltak. A törvényszegés egyenlő, akár volt az illető 16 év előtt szolgálatképes, akár nem; de egyébként sem tanácsos a büntetést annak kimutatásától tenni függővé, hogy az illető 16 évvel ezelőtt mily egészségi állapotban volt. Ily bizonyítás a legtöbb esetben hamis bizonyítványok felmutatására vezetne. A büntetés mértéke, — mely ez esetben különbség nélkül egy évig tartó börtönbén állapíttatott meg, — a 16 évig tartó folytonos törvényszegésben találja elegendő indokát. A 19. §-ban körülirt következmények az által indokolhatók, hogy az, a ki az általános védkötelezettség valósítását meghiúsítani törekszik: ne lehessen államnak hivatalos közege, sem politikai jogokat ne gyakorolhasson. Politikai jogok gyakorlását ugyanis nem lehet oly egyénre megnyugvással bizni, a ki élete nagy részén át, az állam fenntartását és oltalmát illető kötelességének csalárd utón való kikerülésén fondorkodott.
