Képviselőházi irományok, 1872. II. kötet • 99-152. sz.

Irományszámok - 1872-120. Törvényjavaslat, az általános védkötelezettség elleni visszaélések megakadályozásáról és megbüntetéséről

120. SZÁM. 129 A 20. §. az 1868. XL. törvényczikk 17. §-ban foglalt kedvezménynyel visszaélést gátolja meg és az érintett törvény rendelkezését határozottan irja körül. A 21. §. csupán részletesebben fejezi ki a'bünrészesség eseteit, kiegészitvén e tekintetben a védtörvény 47. §-át, — mig a 22. §. a bünrészesség büntetését határozza meg. Tagadhatlan, hogy a javaslat szerint a bünrészesség egy esetben súlyosabban büntettetnék, mint maga a bűntett elkövetése: nevezetesen a bünrészességre háború idején — tekintet nélkül arra, hogy reábeszélés vagy elrejtés, vagy bármi módon követtetett el, — 1—3 évig tartó börtönt állapit meg a törvényjavaslat, mig maga az ujonczszökés büntetése háború idején sem változik. Ezen intézkedés azonban elegendő indokát találja a helyzetben, a melytől föltételezve van, s mely a szigorúbb büntetésnek tét-elemét képezi. Az, a ki háborn idején, midőn a haza diadala, s talán léte forog kérdésben: a védköteles polgárt katona-kötelességének teljesítéséről lebeszéli, elrejti, menhelyet ad neki, — az a hazaáruláshoz igen közel jár és szigorú büntetést érdemel. Helyes tehát a törvényjavaslat azon intézkedése, mely a béke és a háború idejét megkülönböztetvén, az ujonczszökésben való bünrészesség büntetését az utóbbi esetben súlyosabbá tette, mint az elsőben. Tovább fonva az eszmét, a már besorozott katonáknak szökésre való csábitását illetőleg, szintén a megjelölt különbségek szerint állapitani meg a különböző büntetéseket, a büntető törvénykönyv, feladatául marad. A 23 — 33. §§-ai az úgynevezett hivatali bűntettekről intézkednek. Ezen rész tulaj donképen a büntető törvénykönyvbe tartoznék, azonban rendes büntető codex hiányában, az égető szükségen azonnal kell segiteni, mint ez már az 1871. évi VIIL törvény czikkben a birák és bírósági hivatalnokok hivatali bűntetteire nézve is történt. A jelen törvényjavaslat az idézett törvénynél tovább megy, mert a büntettek büntetéseit is megállapítja, és így előforduló esetekben a bírónak biztos irányt nyújt. A megállapított büntetések szigorúak ugyan, de tekintve a büntettek nagyságát, veszélyességét és az eddigi laza gyakorlatot, — különösen indokoltnak mutatkozik, hogy e veszedelmes büntettek, elkövetői szigorúan büntettessenek, és a köztisztviselőnek netalán lankadt erkölcsi érzelme, a bűntett súlyos büntetésének tudata által fölébresztessék. Az 1871. évi XXXI. és XXXIII. törvényczikkek folytán folyó évi január 1-én hatályba lépett királyi biróságok és ügyészségek egyszersmind a lehető legnagyobb biztosítékot nyújtsák arra nézve, hogy a mit a törvény megállapít, azt a bírósági gyakorlat életerős tevékenységben tartandja. A 34. §. a hivatal köteléken kívül álló, némely elvetemült orvos vagy gyógyszerész által elkövettetni szokott visszaélésekről és azok büntetéséről intézkedik. E merényletek, erkölcstelen voltuknál fogva, és ezenkívül még azért is büntetésre méltók, mert az emiitett személyek a körülirt cselekmények által, az állami intézmény folytán, az emberiség javára nyert hivatásukkal élnek vissza a törvények kijátszására és az állami intézményekben rejlő elvnek meghamisítására. A 35. §-ban ujonczállitásnál gyakran előforduló csalásról történik intézkedés. Ezen bűntett büntetésének minimuma, az egyes esetek előreláthatlan sokféle módozatainál, és igy a bűnösségnek előre ki nem számitható fokánál fogva — nem állapíttatott meg. Intézkedéseket foglal továbbá magában a törvényjavaslat a fogságbüntetésnek pénzbirságra való átváltoztatására, a birói illetőségre és a törvény határozatai visszaható erejének kizárására nézve. . Csupán a besorozott ujonczszökevényekre vonatkozólag jegyeztetik még meg, hogy ezek; a véderőről szóló törvény értelmében, egy illetőleg két évig tovább tartozván szolgálni, nehogy szökésük KÉPVH. IBOMANY. 1872 — 75 II. 17