Képviselőházi irományok, 1872. II. kötet • 99-152. sz.

Irományszámok - 1872-120. Törvényjavaslat, az általános védkötelezettség elleni visszaélések megakadályozásáról és megbüntetéséről

120. SZÁM. 127 ritását követelik : a védkötelezettség teljesítésének elsőrendű fontossága által sem találta eléggé indokölhatónak azt, — hogy az ellenőrzési szabályoknak a lakosok azon része is alá rendeltessék, a mely rendszerint állandó tartózkodási helylyel bir, a melyre nézve tehát a közhatósági közegeknek, az általános szabályok szerinti felügyeleti kötelezettsége elégséges arra, hogy a védkötelezettségi törvény nagyobb mérvben ki ne játszassék. . A közhatóságok ez általános felügyeleti kötelessége különösen még azért is elegendőnek tartatott az állandó lakással vagy tartózkodási helylyel biró osztályok tekintetében : mert a jelen törvényjavaslatban meghatározott büntető intézkedések előreláthatólag eléggé hatályos óvszert képeznek a törvény kijátszására irányzott igyekezet ellen azoknál, a kik már helyzetüknél és viszonyaiknál fogva annak tudatában vannak, hogy törvényellenes üzelmeik és az ujonczozás előli félrevonulások tartósan nem maradhat fölfedezetlenül. A mi magukat a praeventiv intézkedéseket illeti, ezek által a védköteles korban levő iparossegédek, gyármunkások, üzletekben alkalmazott hivatalnokok, a szolgák, a tanulók és a cselédek köteleztetnek, hogy magukat tartózkodási községük elöljáróságánál jelentsék és védkötelezettségök teljesítése iránt igazolják. Az intézkedés — a jogkérdés szempontjából vitás nem lehet; ugyanis, miután a törvény a kötelezettség teljesítését rendeli; az államnak teljes joga van megtudni, hogy az illetők eleget tettek-e a törvény rendeletének? valamint joga, sőt kötelessége a törvény foganatosítása iránt magának jövőre is lehető biztos adatokat szerezni, s ez által a törvény kijátszását megakadályozni. A czélszerüséget illetőleg a törvényjavaslatban foglalt intézkedéseket szintén a legfontosabb tekintetek teszik kívánatossá; mert eltekintve attól, hogy az általános védkötelezettség behozatalát kétségtelenül a legnyomatékosabb czélszerüségi szempontok ajánlották, és így a törvény foganatosítása iránti gondoskodás, az ez elleni üzelmekkel szemközt minden tekintetben üdvös és kívánatos; ezenfelül a mód, a melyet a törvényjavaslat indítványba hoz, épen nem zaklató, nem veszi el az illetőnek hasznos foglalkozásra szánt idejét, nem okoz sem a félnek, sem az államnak költségeket : és igy az ellenőrzés legszelídebb, legkíméletesebb módjának tekinthető. A 8. §. ugyanis megrendeli, hogy azon esetben, ha a jelentkező, az igazolására szükséges adatok birtokában nem volna, azok hivatalból szereztessenek be; mig a 9. §. az igazolásra szükséges könyveknek ingyenes kiszolgáltatását rendeli el és igy a félre sem teher, sem költség nem hárul. Azokra nézve, a kik a monarchia másik felében vagy külföldön tartózkodnak, — az igazolási eljárás részleteinek megállapítása, a monarchia minkét felének kormánya, és a közös külügyminister között különös egyezményeket tevén szükségessé : a részletes szabályok megállapítása a 12. §-ban a honvédelmi ministernek tartatott fenn. Rendelő vagy tiltó szabályok által a kitűzött czél, a gyakorlati tapasztalat szerint csak ugy érhető el, ha a törvény egyszersmind arról is gondoskodik, hogy a törvényszegés megfelelően büntettessék. E szempontból az ellenőrzési szabályok megsértői ellen büntetések voltak megállapitandók, melyeket a törvényjavaslat 14—17. §§-ai határoznak meg. E büntetendő cselekmények kihágások levén : azok büntetései rendszerint pénzbírságokból állanak, s csak a pénzbüntetés behajthatlansága esetében változtathatók át fogsággá; míg a kihágás ismétlése eseteiében a büntetést rendszerint fogság képezi, mely a törvénynek többszöri megsértése esetében egy évig is kiterjeszthető. A 11. §. rendelkezése szerint a magát bejelentő oly egyén, ki már az 1868. évi XL. törvényczikk hatálybalépte után vonta ki magát a védkötelezettség alól, csupán a törvényszerinti rendes katonakötelezettség teljesítésére szorittatik.