Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.

Irományszámok - 1872-41. Ghiczy Kálmán és társai válaszfelirati javaslata

214 41. SZÁM. Hasonló készséggel fogunk járulni oly törvény megalkotásához is, mely a 48-dik évi választási törvények hiányainak javítására, pótlására és az ország minden részében összhangzásba hozatalára lesz irányozva. Nem lehet azonban az ily törvénynek feladata, hogy a választói jog megszorítása által magát az alkotmány alapját tegye szűkebbé ; szükséges ugyan a választások szabadságát a párszenvedélyek hullámzása ellen védeni, de átaljában nem elég csak az ellen védeni meg. A múlt választások tapasztalatai meggyőztek bennünket arról, hogy nálunk is — miként ez másutt is történt — a kormány hatalommali visszaélés, az általa gyakorolt illetéktelen nyomás és a sok helyütt előfordult vesztegetés a választás szabadságát és őszinteségét számtalan esetben megrontotta ; a minek következése nálunk sem lehet egyéb, mint a mi más államokban is mindenütt volt; meghasonlás a képviselőház többsége és a nemzet valódi többsége között; és mindazon szerencsétlenség, a mi ennek folytán a trónt és a nemzetet az országokban sújtotta. Ez ellen biztosítékot nyújtani az alkotandó törvény egyik főfeladata leend. Nem fogunk mi viszaijedni a munka folytonosságától, a melyre szükség lesz, hogy ezen s a Felséged legmagasabb trónbeszédében említett egyébb nagyfontosságú kérdéseket megoldanunk lehessen ; s a képviselőház kizárólagos joga levén saját szabályait megállapítani; rajta leszünk, hogy az mindig rendesen és akadálytalanul működhessék; de a tanácskozási és-a szólás-szabadságot megóvni is kötelességünknek ismerendjük. A sajtótörvények alaki és anyagi hiányainak kijavítását czélzó javaslatokat is azon figyelemmel veendjük tanácskozásunk alá, a melyet ezen ügy nagy fontosságánál fogva megérdemel; de reméljük, hogy a Felséged legmagasb trónbeszédében is jelzett jogügyi reformok oly irányban fognak létesíttetni, mely lehetővé teendi, hogy a sajtó utján elkövetett vétségek megtorolhatok legyenek a nélkül, hogy annak szabadsága korlátoztassék ; s a nélkül, hogy a sajtó utján elkövetett vétségekre nézve külön törvényeket alkotni s külön eljárást szabályozni kellene. Mélyen érezzük mi is a köz-, az általános miveltségnek nagy fontosságát: de érezzük azt is, hogy nemcsak a közép és felső oktatás körében, hanem a népoktatás terén is nagyok és fontosak azon teendők, a melyek megoldásra várnak, s igy, midőn a közép és felső oktatás előmozdítására, a tanulási és a tanítási szabadság vezér-eszméje után indulva, teljes készséggel teendünk meg mindent, a mi megtehető: nem mulasztandjuk el a népoktatást és a néptanítók helyzetét is különös gondoskodásunk tárgyává tenni. Teljes örömmel fogunk ezek szerint járulni a kolozsvári egyetem s a Ludovica-académia felállításához ; bár nem hallgathatjuk el azt, hogy Felséged kormánya, folytonos sürgetések daczára is, elmulasztotta annak idejében ezen törvények megalkottatásáról gondoskodni. Az hogy közmivelődési szempontból mit tehetünk, épen ugy, mint az, hogy mit tehetünk átaljában az ország anyagi és szellemi érdekeinek előmozdítására, — mit jelesen iparunk és földmivelésünk felvirágoztatására, a kereskedelem fejlesztésére, közlekedési visszonyaink javítására, közgazdászatunk emelésére, — igen nagy mértékben fog függni hazánk pénzügyeinek állapotától, melyre nagy aggadalommal gondolunk, igen félve attól, hogy Felséged kormánya nem lesz képes tényekkel igazolni azt, hogy a közhitelt mindeddig csupán beruházási czélokra kellett igénybe venni. Készünkről bizonynyal legfőbb kötelességeink közé sorozandjuk megtenni minden lehetőt arra, hogy nem akasztva meg az ország anyagi és szellemi fejlődését, az államháztartásban az egyensúly fentartassék, vagy ha — mint hisszük — az megzavarva van, helyreállíttassák. Mindenekelőtt szükséges mind e tekintetekből, hogy hazánk független bankrendszerrel bírjon ; s elvárjuk Felséged kormányától, hogy annyi mulasztás után sietni fog e tekintetben czélszerü törvényjavaslatot terjeszteni elő.