Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.

Irományszámok - 1872-41. Ghiczy Kálmán és társai válaszfelirati javaslata

I 41. SZÁM. 215 Elvárjuk Felséged kormányától egyszersmind azt is, hogy a köz-adók minél arányosabb és igazságosabb felosztását és átaljában az adóztatásnak minél helyesebb alapokra fektetését tárgyazó s oly gyakran sürgetett javaslatokat mihamarább előtérj észtendi. A viz által károsult vidékek ügyében, a honvédelem érdekében, s átaljában mindazon ügyekben, melyeknek megoldását hazánk érdekébe követeli, elvárjuk Felséged kormányának javaslatait; és hinni akarjuk, hogy ezek sorában mielőbb terjesztend elő oly tárgyakban is javaslatokat, melyek ugyan a legmagasabb trónbeszédben megemlitve nincsenek, de a melyeknél egy sem fontosabb, a melyeknek megoldása égetőleg szükséges. Ezek közzé soroljuk főkép : egyrészt a vallásszabadsági és egyenlőségi s ezzel kapcsolatos kérdéseket; másrészt az urbériséggel rokontermészetű birtokviszonyoknak s a hűbériség maradványai megszüntetésének kérdéseit. Igazságszolgáltatásunk és közigazgatási rendszerünk hiányait pótolni is kötelességünknek ismerjük. Ezért örömmel értettük meg Felséged legmagasb trónbeszédéből mindazt, ami abban a büntető törvénykönyv, polgári és büntető eljárás, bánya- és kereskedelmi törvény s az erdészeti viszonyok szabályozása iránt Felséged kormánya által előterjesztendő javaslatokra vonatkozik, de e terén meggyőződésünk szerint, nemcsak a hiányzó törvények megalkotásában, hanem a már alkotottak hibáinak — s pedig nagyobb és számosak ezek — kijavításában is fekszik a feladat. Átaljában a legjobb igazságszolgáltatási és közigazgatási rendszer is csak ugy lehet áldásos a nemzetre, ha a kormány jó példával jár elől a törvények megtartásában; ha minden irányban követett eljárásával megőrzi azon erkölcsi súlyt, mely még az ellenvéleményüeknél is tiszteletet parancsol. A hol ez hiányzik, ott a trón és állam érdekei mindig szenvednek ; ott nincs áldás a legjobb intézményeken sem: és épen ezért kellemetlen, de elutasithatlan kötelességünknek tartjuk a kormányzatunk körében e tekintetben sok irányban mutatkozó hiányokra kikérni Felséged legmagasb figyelmét. Valódi hazafiúi örömmel értesültünk Felséged legmagasb trónbeszédéből ai*ról, hogy a horvát és magyar határőrvidék polgárosítása már részben befejeztetett, részben pedig a befejezéshez közel áll. Örömmel fogjuk megtenni e tekintetben a szükséges intézkedéseket; s ez alkalommal egyfelől a helyzet nehézségeinek, másfelől az alkotmányosság "követelményeinek tekintetbevételével fogjuk megítélni Felséged kormányának ez irányban követett eljárását. Csak nevelhette volna örömünket, ha Felséged legmagasb trónbeszédében a Dalmátiára és Fiúméra nézve fennforgó kérdések megoldására is felhivattunk volna: mind a mellett azonban, hogy ez nem történt, reményijük, hogy ezen nagy fontosságú ügyek elintézése nem fog ismét huzamosabb időre elhalasztatni. A mi pedig a horvát-szlavón országgyűlés kívánalmait illeti: őszinte testvéri érzelemmel fogjuk azokat figyelembe venni; teljes készséggel választandjuk meg az ő küldöttséggükkel értekezésre hivatott országos küldöttségnek általunk választandó tagjait, s bizonynyal nem fogunk késni teljesítésévei mindannak, mi a magyar szt. korona épségével és jólétével megegyeztethető. Midőn végezetül kijelentjük, hogy teljes készséggel fogunk megtenni mindent, mi hazánk népének vallás és nemzetiségi különbség nélkül megelégedésére vezethet: nem titkolhatjuk el örömünket a felett sem, amit Felséged legmagasabb trónbeszédében a külállamokkali barátságos viszony megszilárdulása felől mondani méltóztatott. Felséged trónjának és a magyar hazának védelme mindig készen fog ugyan bennünket a íegelhatározottabb küzdelemre is találni; de óhajtásunk, törekvésünk nem szabad hogy más legyen, mint megőrzése a békének mindaddig, a mig ez lehetetlenné nem tétetik.