Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.
Irományszámok - 1872-38. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése „az 1873-ik évi bécsi világkiállitáson kiállitandó tárgyak ideiglenes oltalmáról” szóló törvényjavaslat tárgyában - 1872-39. A tanügyi bizottság jelentése a kolozsvári egyetemre vonatkozó törvényjavaslat tárgyában
194 39. SZÁM. jogakadémiák reformját a nélkül, hogy gyakorlati keresztülvitelök meg nem oldott nehézségektől lenne föltételes. Ajánlom azokat a mélyen t. képviselőház figyelmébe. Ajánlom pedig annyival is inkább, mert ha a mélyen tisztelt képviselőház kizárólag a kolozsvári egyetemre szorítkozik és ugyanazon szerkezet alapján, melyet a bizottság t. többsége elfogadásra ajánl, akkor attól tarthatni, hogy nemcsak tán bizonytalan időkre marad elodázva a pesti magy. kir. egyetem és a kir. jogakadémiák korszerű reformja, de a kolozsvári egyetem sem fog megfelelhetni czéljának, legkevésbbé lesz pedig alkalmas arra, hogy a szabad verseny eszméjéhez kötött véleményeket igazolja. Mindazokat, a miket a bizottság t. többsége által beterjesztett javaslat ellen, s mindazokat, a miket az általam a mélyen t. képviselőház figyelmébe ajánlott javaslatok mellett felhozandóknak vélek, el fogom mondani a házban a tárgyalás alkalmával. Jelenleg csak azon mozzanatokra szorítkozom, a melyekre nézve legkevésbbé vagyok szerencsés közel állhatni a bizottság t. többsége által elfogadásra ajánlott javaslathoz. Ily kérdés elsőben is, vájjon egy tanszakba (facultásba) olvasztva maradjanak-e jogi és az államtudományok tanfolyamai. Részemről határozottan a mellett vagyok, hogy azok megosztassanak. Nem München, Würzburg, Tübingen példája e megosztás mellett az érv, hanem saját hazai viszonyaink, saját államéletünk követelményei. Alkotmányosságunk első sorban korszerű politikai képzettséget igényel azoktól, kik az egyetemi tanfolyam jogczimén hivatást éreznek magukban részt venni az állam kormányzásában, a törvényhozásban vagy legalább a közigazgatásban. Lehetséges-e ifjaink azon nagy tömegének, mely nem óhajt sem biró, sem jogi szaktudós lenni, hanem csak azért jár az egyetemre, hogy magának a politikai képesitvényt a közigazgatáshoz vagy épen tüzetesen valamely közgazdászati, pénzügyi stb. pályához megszerezze, lehetséges-e mondom ifjaink e nagy tömegének kellőleg czélt érniök, ha az eddigi rendszer fönhagyatik? Napjainkban nem nevezhető korszerű politikai képzettségnek az oly képzettség, melynek elemeit túlnyomólag magánjogi, perrendtartási s magánjog-történelmi ismeretek képezik. Napjainkban a politikai képzettség súlypontja bizonyára inkább esik közjogi, közgazdászati s társadalmi tudományok összhangzatos kapcsolatára, mint a magánjog tudományának encyclopaediájára. Ugy de, ha a dolog igy áll: akkor minek túlterhelni közigazgatási, pénzügyi, közgazdászati, szóval politikai pályákra törekvő ifjainkat római joggal, római jogtörténelemmel, canoni joggal, német jogtörténelemmel, osztrák magánjoggal, egyetemes magánjogtörténelemmel, külföldi államok büntető jogával és perrendtartásaival? Tán csak azért, hogy a mit két év alatt elvégezhetnének, négy évig kelljen a drága fővárosban folytatniok? Tán csak azért, hogy fáradt elmével érkezzenek oda hajlamaik, hivatásuk, leendő kenyérkeresetük tulajdonképeni tárgyaihoz : az államjoghoz, alkotmányisméhez, közgazdászattanhoz stb. és még csak azt se lehessen tapasztalniuk, a mit egy Leibnitz tapasztalt, hogy t. i. a római jog finom megkülönböztetéseinek tanulmányozása majdnem annyira élesíti az elmét, mint a mennyiségtan ? Tán csak azért, hogy sokkal többet és többfélét kelljen az államvizsgákra betanulniok, mint a mennyit elméjök megbír, elméjök a tanfolyam alatt megemészhet? Hogy az államvizsga utáni napon már épen oly homályosan emlékezzenek, tulajdon magyar hazánk alkotmányának főbb- vonásaira, a közgazdászattan és statistika kincseire, mint Ulpianus viselt
