Képviselőházi irományok, 1869. XVI. kötet • 1441-1460. sz.

Irományszámok - 1869-1441. Jelentése a vallás- és közoktatásügyi ministerium felügyelete és kezelése alatt lévő különféle alapok és alapitványok jogi természetének megvizsgálására kiküldött 12 tagu bizottságnak

1441. SZÁM. 15 sedett egyházi javadalmaknak interca'aris jövedelmeit — József császár, ós a most uralkodó Felség törvénytelen rendeletei folytán történteknek kivételével, tulajdon jogának kifolyásaként századok óta mindég a királyi fiscus szedte, s általában az egyházi javadalmasok javadalmi jószágaik tulajdonosainak hazánkban annyira soha nem tekintettek, hogy még ezen javak élvezetéből szerzett ingó vagyonukról is, az iratcsomó 1. és 5. sz. a. látható okiratok szerint, csak királyi engedelem megnyerése után tehettek és tehetnek most is végrendeletet, s e nélkül ily ingó értéküknek csak egy harmadáról rendelkezhetnek haláluk esetére most is, annak egy harmadát az egyháznak, egy harmadát a királyi fiskusnak a végvárak fenntartására hagyni tartozván. Mindezek folytán végre biztosan mondható, miszerint azon állítás, hogy azon kérdés felett, hogy az egyházi javak tulajdona kit illet? határozni csak a bíróságok illetékesek, jogi szempontokból hasonlóképen nem indokolható; mert a bíróságok a fennálló törvények szerint kötelesek Ítélni, s ezek szerint sem az egyházi javadalmaktól, sem az illető javadalmasoktól javaiknak birtokát, élvezetét kérdésen kivül el nem ítélhetik : de a kórdós nem az , hogy a fennálló törvények mit foglalnak magukban, hanem — miután minden törvény, minden állami institutio azon utón, a melyen megalkottatott, a törvényhozás utján megváltoztatható, — a kérdés az : hogy a fennálló törvények, azon törvények, melyeken nyugszik azon állami institutio, mely szerint az egyházi javadalmak czóljaikuak teljesithetóse végett az állam javaiból ingatlan jószágokkal láttattak el, a körülmónyek változtával megváltoztatandók-e vagy nem ? s e kérdésről, ha a nemzetet nem akarjuk souverainitásától megfosztani, csakugyan egyedül maga a törvényhozás határozhat. 3. Vannak, kik a törvényeket betüszerint vélvén órtelmezendőknek, a III-as tk. I-ső része 2-ik cziméből, mely szerint „az egyházi főjavadalmasok az ország főrendéivel és nemeseivel mind a nemesi jogokra, mind világi javaikra nézve ugyanazon egy szabadalommal bírnak", azt következtetik, hogy az egyházi főjavadalmasok hasonló teljes tulajdoni joggal bírják javadalmi jószágaikat, mint a milyen, törvény szerint, jószágaikra nézve a nemességet illeti ; vannak továbbá, kik azt állítják, hogy az alapítványok sem meg nem változtathatók, sem meg nem szüntethetők, hauem mindvégig sértetlenül fenntartandók ós teljesitendők. Nem véljük, hogy kótségbevonattathatnék, hogy az örök időkre tett alapítványoknak, valamint a végrendeleteknek is positiv törvények, s az állam oltalma nélkül fenn nem tartható jogérvónye az állam törvényeitől függ, melyeknek hatásköréhez tartozott mindig azok jogórvényének terjedelmét, határát, feltóteleit meghatározni: mindemellett azonban elismerjük, hogy az állami törvényeknek azon intézkedése, mely szerint az állam érdekeivel nem ellenkező alapítványok fenntartandők, több jogi és czélszerüsógi tekintetek által indokolva van; de, miután a halállal megszűnnek az elhunytnak jogai, s az élet, az állam, az élőkért s a jövő nemzedékért, nem a megholtakért van; azt állítani, hogy az alapítványok általában, akkor is, ha czóljaiknak többé meg nem felelnek, ha az állam érdekével nyilván ellenkeznek, fenntartandók, oly túlzás, mely az élőket fosztja meg jogaiktól a megholtak kedveért — az állam kormányát századok óta elhunyt egyének akaratának rabszolgájává teszi, s azt eredményezi, hogy oly intézetek és intézkedések által, melyek egészen más viszonyok szempontjából egy régen elmúlt korban tétettek, a lényegesen változott viszonyok között most élő és jövő nemzedékeknek érdekei, esetleg az ország fennállása s jóléte is veszélyeztethessenek; s a ki az emiitett állítást magáévá teszi, annak azon képtelenséget is el kell fogadnia, hogy azon alapítványok és intézetek, melyek valamely vallás, vagy a nemzet valamely osztályának részére egykoron tétettek, még akkor is teljes épségben fenntartandók, midőn a nemzetnek azon osztálya már nem létezik, midőn azon vallásnak többé egy követője sincs, a melynek javára az illető alapítványok s intézetek alkottattak. Ha továbbá a III-as tk. I. része emiitett 2 ik czikkének betűszerinti értelméből levont azon következtetés jogosnak ismertetik el, hogy az egyházi javadalmasok hasonló tulajdoni joggal bírják ala-