Képviselőházi irományok, 1869. XVI. kötet • 1441-1460. sz.
Irományszámok - 1869-1441. Jelentése a vallás- és közoktatásügyi ministerium felügyelete és kezelése alatt lévő különféle alapok és alapitványok jogi természetének megvizsgálására kiküldött 12 tagu bizottságnak
10 1441. SZÁM. nál felállítandó külön pénztárban őriztessenek, ós számadásaik a helytartó tanács számvevősége által vizsgáltassanak meg. József császár uralkodásának végeztével, Ferencz király 1794. évi január 30-án kelt s a 29-ik ós 75. számok alatt olvasható királyi udvari rendeletekkel elhatározta, hogy az egyházi bizottság a kir. helytartótanács kebelében az 1782-ik óv előtt fennállott módon előbbi activitásába oly módon vissza állittassék, hogy abban az elnökséget a bibornok primás vigye, a tárgyakat pedig a kir. helytartótanácsnál alkalmazott két püspök, ós a helytartó tanács által ő Felségének proponálandó más két helytartótanácsi tanácsos terjeszszók elő, meghatározta egyszersmind ezen bizottságnak az egyház világi vonatkozású ügyeinek nagy részére kiterjedő hatáskörét, tárgyalásainak ügyrendére nézve pedig szabályul azt alapitotta meg, hogy ezen bizottság, kisebb érdekű, a kir. helytartótanács plénuma általi tárgyalást nem igénylő, és felsőbb helyre sem terjesztendő határozatait, az ügyek folyamának siettetése végett, előbb is expediaitathassa ugyan, mint jegyzőkönyvei a helytartótanácsban referaltatnának; minden ily kiadványt azonban kibocsátása előtt a kir. helytartótanács elnökének bemutatni tartozzék, ós csak annak jóváhagyása mellett bocsáthassa ki. Kitetszik mindezekből, hogy királyaink a vallás alapnak sem kezelését, séma jövedelmeivel való rendelkezést nem engedték soha át az egyházi rendnek hanem azzal részint a kir. udvari kamarát, rószint a kir. helytartótanácsot, részint a kir. helytartótanács kebelében felállított, s a kir. helytartótanácsnak alárendelt egyházi bizottságot, ez utóbbit azonban csak oly módon bizták meg, hogy az tényleg csak kisebb érdekű tárgyakban, ós ezekben is csak a kir. helytartótanács elnökének jóváhagyásával rendelkezhetvén, egyébiránt a kebelében elfogadott véleményeket a kir. helytartótanács elé terjeszteni tartozott, mely azokat tárgyalván, a teendőkről vagy maga intézkedett, vagy az ügy fontossága ugy kivánván, azokat saját véleménye kiséretóben legfelsőbb elhatározás alá terjesztette. A vallás-alap kezelése, s az annak jövedelmei iránti rendelkezés tehát királyaink legfőbb felügyelete alatt mindig a kormánynak volt fenntartva, s nem is bizonyitja az egyházi bizottságnak önállását, vagy a kir. helytartótanácstoli függetlenségét az, hogy abban az ország primása elnökölt, mert ez maga is tanácsosa, ekópen tagja volt a kir. helytartó tanácsnak, ós igy annak alatta, és nem mellette vagy felette állott, s azontúl, hogy a legközelebb emiitett 29. és 75. szám alatti királyi rendeletekből az egyházi bizottságnak a királyi helytartó tanács alatti állása nyilván kitetszik, a 32. ós 35. sz. a. 1803. és 1810-ik évben kelt okmányok világos példáit is tüntetik fel annak, hogy a kir. helytartó tanács az egyházi bizottságnak véleményeit nemcsak egyszerűen, átmeneti közeg gyanánt, hanem saját véleményének hozzácsatolásával terjesztette ő Felsége elé, jelesül pedig a 32. sz. a. nemcsak az egyházi bizottságnak ós a helytartótanács többségének, hanem kisebbségének véleményét is felterjesztette, s ő Felsége az egyházi bizottság s a helytartótanács többségének véleménye ellen a kisebbségnek véleményét fogadta el. Mindezeknek a tényállás felderítése vógetti előrebocsátása után, véleményünket a vallás-alap jogi természete iránt folytatólag következőkben fejtjak ki. A vallás-alap törzsvagyonának egyik ága, azon 16,000 frtnyi járulék, mely abba III. Ferdinánd és III. Károly királyok 2-ik és 8-ik sz. a. rendeletei folytán a kir. kincstárból évenként fizettetett, 1868-ik esztendő óta az 57. sz. a. okmány szerint nem fizettetik, s az országgyűlés megegyezésének hozzájárulása nélkül nem is fizettethetik, s miután a vallás-alapnak magának is évenként mindig tetemes kiadásai voltak, a szabályozott püspökségek alapjának bevételei pedig a 35. számú okmány szerint az ezen alapra nehezedő kiadásokat különben sem fedezték, feltehetni véljük, hogy azon járulókok, melyek az egyházi javadalmasok által részint a vallás alapba pro cassa parochorum részint a szabályozott püspökségek alapjába évenként fizettettek, az évi folyó kiadásokra fel is használtattak, ós igy tőkésítésekre alig fordíttathattak.
