Képviselőházi irományok, 1869. XV. kötet • 1373-1440. sz.

Irományszámok - 1869-1400. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése az 1847/8-ik évi IV. t. cz. 3., 4., 5. §-ainak módositásáról szóló törvényjavaslat tárgyában

1400. SZÁM. 171 Melléklet az 1400. sz. irományhoz. Különvélemény az 1847|8. évi IY. t. ez. 3. 4. és 5. §§-ainak módosításáról szóló törvényjavaslat iránt, az osztályok előadóiból alakult központi bizottság megállapodása ellenében. Nemzeteknek arra, hogy alaptörvényeiken, melyeken alkotmányuk nyugoszik, lényeges változtatásokat tegyenek, csak beléletüknek lényeges átalakulásai, vagy nagy horderejű külesemények behatásai szolgálhatnak okot. Mióta a magyar nemzet fátyolt vetve a multakra, alkotmányos életét, az 1848-ik évben le helyezett alapokon újból megkezdette, belóletének fejlődése zavartalan nyugalommal haladt, s a közelebb lezajlott nagyfontosságú külesemények sem hatottak arra megháboritólag. Nincs tehát a jelen időben ok sem arra, hogy az 1847|8-ik évi IV. t. ez., mely a nemzet alkotmányosságának egyik legsarkalatosabb alapja, — egyik legkényesebb részében, változtatás alá vétessék. /Ezen idézett törvény szerint, már uj alkotmányos korszaka alatt, három izben gyakorolta a nemzet a Képviselőválasztás fontos jogát. Adott-e a nemzet okot arra, hogy e jog gyakorlatára való képessége kétségbe vonassék, mely indokolhatná azt, hogy jogainak élvezete szűkebb korlátok közé szoritassék ? vagy e jog gyakorlata, melynek ismétlése, az arravaló képességet rendszeresen és természetesen fokozni szokta, kivételesen nemzetünkre nézve ellenkező tanúságot szolgáltatott-e ? és visszahatást szült-e ? Bizonynyal ezen képviselőtestület, mely lételót azon alapokból meríti; azon feltevésekre, a felelettel nem habozhat^ A múlt időkben, a 3 éves időközökben összehívott országgyűlésre követválasztási jog, féltett kincse volt a nemzetnek akkor is, midőn még a törvényhozásba a törvényhatóságoknak, utasitás adás s a követ visszahívási jog által csaknem közvetlen beavatkozása volt, mely eszközökkel módja volt bármely időben is, a közvélemény változásához képest törvényhozásának irányát alakítani. Most, midőn a jogok a parlamentarismus követelményeinek alája rendeltettek, még sokkal inkább szükség van azon alkotmányos biztositókra, hogy a nemzet megbizottainak eljárása felett gyakrabban nyilatkozhassak, s gyakorolhassa ellenőrzési jogát, melynek útja most már egyedül a választásokra van összeszorítva. És a választásoknak 3 évről 5 évre hosszabbítása ezen ellenőrzési jogot nemcsak gyengítené, de éppen magát a parlamentarizmus értékét is csökkentené. A parlamentarizmus létalapját a választók és megbízottak közötti véleményegység képezi. **• . A ki a parlamentarizmus ez alaptételét elfogadja, — a ki bír politikai erkölcsökkel, — a ki nyugodt lelkiismerettel követi meggyőződósét: annak az eljárása feletti köznyilatkozás alkalmát nem félnie, nem ritkítani, de keresnie kell; mert e nyilatkozatok ismétlése adja meg a parlamentarizmus valódi szilárdságát, — szitunk szerint, a beterjesztett törvényjavaslat indokolása, e)szilárdságot) a parlament hosszabb időre állandósításában tévesztett ós egyoldalú felfogással keresi — Mert bármily képességre tenne is szert állandóságánál fogva a parlament, közbizalom nélkül, munkálkodásainak sikere, ereje, nem lehet. (Nem adhat több megnyugtatást az indokolás azon másik tétele sem, miként nekünk Európa többi nemzetei eljárásához kellene alkalmazkodni. — Idegen példák (tanúságot csak annyiban nyújthatnak, itt