Képviselőházi irományok, 1869. XV. kötet • 1373-1440. sz.
Irományszámok - 1869-1384. Észrevételek az állami számvevőszéknek az 1870-ik évi államháztartásról szóló jelentéséhez előterjesztett pót-jelentése
13S4. SZÁM. 109 miután ezen kamatbiztositási előlegek kiszolgáltatása, ha nem is a szó szoros értelmében hitelműveletnek, mégis evvel hason természetű előle, r ezósi műveletnek tekinthető, — a ministerium, tekintettel az államköltségvetés jelenlegi beosztására ós kiindulva azon szempontból, hogy a költségvetésnek „hitel- és pénztárműveleti" része necsak a felvett (passiv) — hanem az adott (aetivj kölcsönökből ós előlegezésekből eredő bevételeket ós kiadásokat is foglalja magában, — czólszerübbnek tartaná, ha a nevezett előlegek, és ehhezképest az azokra annak idejében előforduló visszatérések is, nemkülönben a szóban levő kiadás . fedezésére szolgáló bevételek, a költségvetésnek „hitel- és pénztárműveleti" részében vétetnének fel. Igaz, hogy a költségvetés jelen berendezése nem felel meg teljesen azon elveknek, a melyek a zárszámadásban követtetnek. De a mint egyrészt nem állíttatik, hogy a költségvetés, jelen szerkezete mellett, már a tökéletesség fokát elérte, s ennélfogva abban módosításnak és helyesbítésnek helye többé nem lehetne, ugy másrészt a zárszámadást sem lehet még feltótlenül helyesnek ós olyannak elfogadni, a melyek alapján a i- öltségvetésnek szorosan zárszámadásban követett rendszerhez képest leendő módosítását terjes joggal követelni lehetne. Yalamint a költségvetésnek, ugy a zárszámadásnak is fokelléke, hogy azokban az általános számviteli elvek szoros megtartása, ós a mennyiben különrendeltetésü bevételek és kiadásokról van szó, a törvény ebbeli határozatainak szem el'tt tartása mellett egyszerűen, világosan, és az áttekintést, a menynyire csak leket könnyítő módon mutattssék ki mindaz, a mit kimutatni az egyiknek, vagy másiknak czói ja ós feladata. A költségvetésnek, illetőleg az ennek alapján alkotandó pénzügyi törvénynek főczólja, egyrészt a költségvetési évben az államháztartás szükségleteinek fedezésére megkívántató kiadásokat, és a remény lendő bevételeket kimutatni, másrészt a mutatkozó deficit fedezéséről gondoskodni, ós ha ugy a kiadások, mint a bevételek nemcsak mint ilyenek vétetnek fel, hanem az állam rendes költségét ós jövedelmét képező kiadások és bevételek elkülönítetnek azoktól, a melyek természetük és rendeltetésüknél fogva olyanoknak nem tekinthetők, ós megengedve a költségvetésnek e részbeni módosítását, elkülönittetnek még azon kiadások is, a melyek akár közvetlenül, akár közvetve az államvagyon növelésére fordíttatnak, akkor a költségvetés talán eléggé megfelel czóljának ós feladatának, mert annak kimutatása, hogy mily befolyással van az illető év az államvagyonra, nem a költségvetésnek, hanem a zárszámadásnak tárgya, a melynek feladata, egyrészt kimutató, hogy mennyiben felelt meg az illető óv a költségvetésben kifejezett várakozásoknak, és mennyiben felelt meg a kormány a budgettörvóny által nyert felhatalmazásnak, másrészt pedig hű kópét nyújtani az államvagyon fej'ődósének. Áttó r ve ezen általános észrevételek után az állami számvevőszók által előterjesztett költségvetési tervezet egynémely tóteleire, mindenekelőtt megjegyeztetik, hogy a rendkivüli kiadások között előirányzott, Horvát-Szlavonországoknak az 1867. évi adóhátralék fejében kiszolgáltatandó 185,000 frt, mely összeget az állami számvevőszék valószínűleg a költségvetésben használt ezen szó folytán : „előlegképen" az átfutó kiadások közé sorozandónak véli, nem átfutó, hanem valódi rendkivüli kiadást képez, mert a bevétel is, melynek visszatérósét képezi e kiadás, annak idejében, mint valódi bevétel lett elszámolva. A szó „előlegképen" csak annak kifejezésére használtatott, hogy az előirányzott összeg még nem tekinthető véglegesen megállapítottnak, más szóval: hogy Horvát-Szlavonországoknak ebbeli követelésük kiegyenlítésére egyelőre 185,000 frt fog kiszolgáltatni. Mely alapon tekinti továbbá az állami számvevőszék a szásznemzet birtokában volt fogarasi uradalom viss. aváltására előirányzott 297,992 frtot átfutó kiadásnak? nem ismeretes, hacsak nem azon feltevés alapján, hogy a mostani kiadás talán visszatérítését képezi a birtok átadásánál a kincstár javára befolyt összegnek. E feltevés azonban nem volna helyes, mert a birtoknak annak idejóbeni átadáskor csak az inscriptionalis dij lőn lefizetve, mely a birtok visszaváltásánál meg nem téríttetik. A mostani kiadás tehát csak a birtokon létesített befektetések és javítások kárpótlásául szolgál, és mint olyan kiadás, a melynek folytán az állam egy teljesen felszerelt birtoknak, és azon kivül 1 milliót meghaladó úrbéri papírok birtokába jut, valóban nem másnak, mint birtokszerzésnok tehinthető.
