Képviselőházi irományok, 1869. XI. kötet • 1081-1147. sz.

Irományszámok - 1869-1113. Törvényjavaslat az 1848. V., és az erdélyi 1848. II. törvényczikkelyek módositásáról és pótlásáról

1113. SZÁM. 151 * * A választói jog ezen feltétele már eddigelé számos eltérésre szolgáltatott okot az alkalmazásban, jelenleg pedig, midőn kétségtelen az, hogy az eldarabolás tilalma meg fog szűnni : teljesen alkalmazhatlan. Szükséges volt tehát a kelléket egy más oly feltétellel pótolni, mely szabatosan kifejezze azt, minő földbirtok jogosít a választásra az ily községekben, és másrészt ép ugy, mint a negyed telek, melyet helyettesit, a különböző vidékek szerint változik, s megadja a szavazati jogot, mindazoknak, de csak is azoknak, kiket az egynegyed telek alapján megilletett. A 3-ik §-Jioz. Ugy az erdélyi, mint a magyarországi választási törvény alkalmazásában az egyik főnehézséget az képezte, hogy a törvény a jogosultság alapjául kitett vagyon vagy jövedelem meghatározására szabatos kulcsot nem állított fel. A jelen §. ezen hiányon segit Határozatai alapját azon elv képezi, hogy az érték vagy jövedelem, mely a politikai jogosultság az alapjául szolgál, ép ugy számítandó ki, mint midőn a közterhek kivetése czóljából határoztatik meg ; igy azon mérték, mely a közterhek kivetésénél alkalmaztatik, irányadó akkor is, midőn arról van szó, hogy az ország közügyeibe befolyás engedtessék. E határozatok másik főhaszna abban áll, hogy a választói jogosultság meghatározása s ellenőrzése egyszerű s könnyű módon történik, A földbirtok s a házak értéke ennél fogva az adósorozati könyvekbe felvett jövedelem szerint számíttatik ki. Egyedüli eltérés oly házak tekintetében törtónt, melyektől osztályadó fizettetik, ezeknél az értéket az adó alapján kellett kiszámítani. A javaslatba felvett határozat az 1868. XIII. t. ez. 9-ik §-ából van véve, ós csak igazságosnak fog feltűnni, hogy a házak értéke akkor, midőn az politikai jog alapján szolgál, ugyanazon kulcs szerint becsültessék meg, mint a mely az átruházási illeték kivetésénél mérvül elfogadtatott. A 4-ik §-hoz. A jelenlegi tönónyek a kereskedők, gyárosok ós az iparosok választói jogosultságára nézve igen határozatlan feltételt állapítottak meg, jelesen számos kételyre adott alkalmat az, hogy ki tekintessék kereskedőnek és mennyi idő kívántatik meg arra nézve, hogj a törvény azon határozatának, miszerint az iparos folytonosan egy segéddel dolgozik, elégtótessék. A jelen §. egyszerű ós biztos módot jelöl ki, melyszerint a választói jogosultság meghatározható, ós egy oly szabályt állit fel, mely a fennebbi körülmények meglétét adó összegben fejezi ki. E részben különbség tétetett a városi ós a falusi községek között. A falusi községekben a választói jogosultság 6 frt. o. ó. jövedelmi adótól tétetik függővé, miután a jövedelmi adót szabályzó törvény 14-ik §-a oly iparostól, ki egy segéd munkással űzi mesterségét, minimum gyanánt 6 forint o. ó. jövedelmi adót kivan. Városi községekben a segédek szerinti kulcsot nem lehetett elfogadni, mert ott a kereskedők ós iparüzők nem segédeik száma, hanem lakbérük után fizetik a jövedelmi adót. És igy a legegyszerűbb ós legigazságosabb módnak az látszott, ha a hasznothajtó munka ugyanazon szabály szerint fogadtatik el választói jogosultság alapjául, mint a mely a tőkepénzekre nézve érvényben van. Más szavakkal; ha tőkepénz után 100 forint jövedelem szükséges arra, hogy valaki választói jogosultságot nyerjen, ugyanannyi jövedelem kívántatik arra is, hogy a kereskedő vagy iparos önálló üzlete után választó legyen. Az 5-ih §-JIOÉÍ. Az erdélyi 1848. II. t. ez. 3-dik §ának d) pontjában előszámlált személyek (az u. n. értelmiségi categoria) csak a városokban nyertek szavazatjogot. Más községekben ily jogosítványokkal nem bírtak. E megszorítás az 1848. V-ik t. czikkelyben nem feglaltatik és megszüntethető. Erdélyben is a nélkül, hogy a választói jogosultság jelen rendszere