Képviselőházi irományok, 1869. XI. kötet • 1081-1147. sz.

Irományszámok - 1869-1113. Törvényjavaslat az 1848. V., és az erdélyi 1848. II. törvényczikkelyek módositásáról és pótlásáról

150 1113. SZÁM. akkor forgatni fel, midőn az uj, mit helyébe tehetnénk, szintén nem kerülhetné el az anomáliákat, s még maradandóságra sem számithatna. Az ily eljárás nem volna sem óvatos, sem helyes számítás eredménye. Pedig minden nemzet, mely szabad intézményei nyugodt fejlődésót élvezte, csak nagy megfontolással nyúlt a népképviselet alapjaihoz s alig van biztosabb tanúság, mit az újkori államok történetéből vonhatni, mint az, hogy állandó politikai szabadság, s nyugodt fejlődés csaK ott volt lehetséges, hol a népképviselet összealkotásán időről időre csak oly változtatások történtek, miknek hordereje ismeretes volt, miknél a sikerre megkívántató feltótelek eleve léteztek, s mik ennélfogva a népképviselet rendezésének kérdését hosszabb tartamú időre intézték el. A felhozottakban rejlik indoka annak, hogy e tervezet a választó jogosultság jelenleg fennálló feltóteleit egészben véve érintetlen hagyja. Nem javasol semmi oly változtatást, mi a jelen rendszer megbontását vonná maga után. Főczélja volt: hogy a fennálló törvények határozatlan s kétes rendeletei világos és szabatosabb szerkezetet nyerjenek, az alkalmazhatlan részek az egószszel öszhangban pótoltassanak, s átalánvóve a törvények alkalmazásába egyöntetűség s következetesség hozassék be. Az 1-ső §-hoz, ügy. az erdélyi, mint a magyarországi választási törvényeknek a régi jogosultakra vonatkozó határozatai, iránt két ellentétes magyarázat iejlődött ki, melyek mindegyike támaszt talált a törvény kétes szerkezetében. Az egyik szerint a szavazati jog, a régente kizárólag jogosított osztálynál hagyatott meg: mig a másik azt egyedül azon egyének körére kívánta szorítani, a kik a törvény meghozatala időpontjában a választási jogot már gyakorolták vagy arra képesítve voltak. Mindkét magyarázat foganatba ment az életben. A régi jogosultak beírására nézve ellentétes gyakorlat fejlődött ki, s a képviselőkháza egyikétől sem tagadta meg belenyugvását, legalább közvetve az áltaL hogy az ily összeírások alapján tett választásokat különbség nélkül jóváhagyta. E bizonytalanságnak véget kellett vetni s fólreérthetlenül megállapítani a régi jogosultakra vonatkozó választói jogkörét. Ez törtónt a jelen javaslatban, de nem oly módon, hogy a felmerült magyarázatok valamelyike elfogadtatott. Ez utat nem lehetett követni, mert oda vezetett volna, hogy vagy igen számos egyén, kik a jogot már jóhiszeműleg gyakorolták, s kiket az ország egyik jelentékeny része ma is jogosítottaknak tekint, szavazatától megfosztatik, vagy pedig egy oly elv mondatik ki, mely ha nem ellenkezik is a negyvennyolczadiki törvényhozás szándokával, de ellentétben van azon alapelvekkel, melyekre nagy alkotásai fektetve vannak. A jelen javaslat az osztálynak mint ilyennek jogát teljesen eltörülte, de m?ghagyta azt azon egyéneknél, kik a legutóbbi választások alkalmával a választók közé beírattak. A régi jog ennél fogva nem ugy maradt fenn, mint egy osztály joga, melynek csak kiváltságos természete enyészett el, hanem mint egyes egyéneket illető jogosítvány, mely csak átmeneti intézkedés, csak oly múló ós évről évre csökkenő kivétel, mely addig tart, mig a jelenleg módosítottak életben vannak. E megoldás ugy látszik legjobban kibókiti a két ellentétes szempontot, nem üt csorbát a választási jogosultság alapelvén, s nem fesztja meg joguktól azokat, kik azt tettleg gyakorolták, s ugy a fennálló állapotokra s törvényhozásunk szellemére egyaránt tekintettel van. A 2-ik §-hoz. Az 1848. V. t, ez. 2-ik §-a szerint az egy úrbéri negyedtelek vagy az azzal hasonló kiterjedésű birtok választói jogosultságot ad mindazon községekben, melyek nem sz. k. városok, sem rendezett tanácscsal nem birnak.