Képviselőházi irományok, 1869. X. kötet • 1000-1080. sz.

Irományszámok - 1869-1001. Irányi Dániel képv. és társai hat. javaslata, mely szerint a kormány törv. javaslat beadására utasittassék az iránt, hogy az ifjaknak a tornászat és fegyverforgatásban leendő gyakorlása hagyassék meg

4 1001. SZÁM folytán, az egész fegyverfogható népség fölkelés esetén jó szolgálatot tehessen, az előrelátás kötelességével alig volna megegyeztethető. Ez okok birtak a fenntebb olvasható indítványra, s miután azt hiszem, hogy azok a magok egyszerűségében is elég meggyőző erővel birnak, szükségtelennek tartom akár tovább fejtegetni azokat, akár ujakkal megtoldani. A helyett inkább a kivitel lehetőségét akarom néhány szóval bebizonyítani, s egyúttal annak módjára nézve is előadni igénytelen nézeteimet azért, hogy egyrészt a kételkedőket a terv lehetőségéről felvilágosítsam, másrészt megnyugtassam azokat, a kik akár költséges volta miatt, akár a belnyugalom tekintetéből aggodalommal viseltetnének az indítvány ellen. A mi a tornászainak az elemi és középiskolákba való behozatalát, helyesebben: nagyobb mértékben elterjesztését illeti, minthogy a feladat, a mint tudom, a közoktatási ministeriumot is foglalkoztatja, s annak megoldásán szakbizottság fáradozik : tartózkodom arról ezúttal bővebben szólani. Csupán annyit jegyzek meg, hogy az iskolatanitóknak toruaképeztetése végett az egy-két helyütt már létező torna-egyletek segélyezésén s más hasonlók alakítására adandó lendületen kívül, ott, a hol ily egyletek vagy nem alakulnának vagy elegendő biztosítékot nyújtani képesek nem volnának, maga az állam emeltessen mielőbb tornacsarnokokat, a melyekben a nyári szünidő alatt a környékbeli tanítók a testgyakorlásban oktatást nyervén, azt azután a maguk vezette iskolákban taníthassák. • középiskolákban azonban nem elég, hogy csak a tornászat taníttassák. Az ezeket járó ifjak már a fegyverrel való bánást s hadi gyakorlatokat is kell, hogy megismerjék, a kisebbekek fapuskát, a nagyobbak igazi bár könnyű tűzi fegyvert használván. Ez így van mintegy tiz óv óta Olaszországban, igy különösen, pedig régóta, Svájczban, a hol még a tüzóri szolgálatot is megtanulják a középiskolások, lévén nekik kis ágyujok, melyet magok húznak. Az ily gyakorlatok, inig egyrészt kellemes szórakozást szereznek a tanuló ifjúságnak s a testet edzik, másrészt a legjobb előiskola azok számára, a kik majd vódkötelezettsógöket lerovni, s talán tiszti ragot viselni hivatvák a rendes ós honvédseregben. A költség, mely a fegyverek beszerzése, fenntartása ós őrzése által az államra háromolnék, bőven megtérülne a haderő nagyobb harczképessóge által. Egyébiránt a vagyonosabb ifjakat bizonyos fegyverkoptatási és tanitási díjra is lehetne szorítani, annyival inkább, mert az iskolában ily módon nyert képzettség őket a tiszti rangok könnyebb elnyerhetósében is elősegítené, legyen az a sorhad vagy a honvédségnél. Áttérve már az iskolai ifjúság körén kivül eső részére a férfi népességnek, ez három osztályba sorozható. Az elsőbe esnek azon ifjak, a kik, noha testi kifejlődéseknél fogva szükség esetén fegyverviselésre már alkalmasok, mint a 17 — 18 évesektől a 20 évesig valók, s a kik az országnak külellenség általi megtámadtatása esetére annak védelmére sietni hazafiúi kötelességöknek ismernék, mindamellett a katonai dolgoknak még semmi Iegkissebb ismeretével sem birnak, kivéve azon keveseket, a kik a középiskolákat járják s a fenntebbi terv szerint azokban már fegyver gyakorlásban is résztvettek. A második osztályba tartoznának azok, a kik a 32-ik étet már meghaladván, sem a sorhad sem a honvédséghez többé nem tartoznak, s igy az országot pusztító háború esetén amaz első osztálybeli ifjakkal együtt, mint népfelkelés akarnának önkényt a haza és saját tűzhelyük védelmére szolgálni. Ezek az igaz, idővel — vagy is mikor majd az általános védkötelezettség folytán senki sem lesz többé, a ki vagy a. sorhad vagy a honvédségben nem szolgált, — mind. vagy csaknem mind fegyver viselt emberek lesznek. ugyan, de most még a legkevesebben dicsekedhetnek ily képességgel, Már pedig ha nem is a csatarendben valő ütközés rendeltetése a felkelő népnek, az nem szenved kétséget, hogy a fegyverforgatásbani jártasság nagy előnyére van annak is. S maga a volt katona is jó ha szolgálati évein túl is gyakorolja magát előbbi mesterségében. Végre a harmadik osztályba jönnének azon férfiak, a kik vagy a sorhad vagy a honvédség kötelékében állanak ugyan, de zászló alatt, tettleges szolgálatban nincsenek. Ilyenek a szabadságfok és a hon