Képviselőházi irományok, 1869. VII. kötet • 637-772. sz.

Irományszámok - 1869-654. Halász Boldizsár s képv. társai, vadászati törvényjavaslata

30 654. SZÁM. indokolható, kitűnik abból: mert ha a vadászat, — illetőleg vadtenyésztés — a gazdálkodás egyik ágazatának tekintetnék is : — nem az államnak, hanem magának a földbirtokosnak állván érdekében, azt minél jövedelmezőbbé tenni — e tekintetben az állam gyámkodását érvényesíteni — nem csak hogy czélra nem vezető, de sőt elkedvetlenítő, és pedig annál inkább, mert hiszen még a hasznos házi állatok levágatását is bizonyos tenyészidö megszabásával korlátozni (tudtommal) soha még egy törvényhozónak sem jutott eszébe. Ha pedig a vadászat mulatságnak (mint hazai törvényeink tették) tekintetik, még kevésbbé van joga az államnak azt korlátolni. De ezen szakasz még boszantóbbá válik az által, hogy az 1849. 154. sz. a. cs. pátens nyomán a kellőleg kerítéssel ellátott helyeket kivételbe tevén, ezzel a nagy móduakra nézve — a virilis szavazatokon kívül — az előjognak egy uj nemét léptetvén életbe, ezzel a kisbirtokuakat szorítaná háttérbe. Különben is a kerített helyek a röpülő vadak szabad költözködését nem gátolhatván, ezen kivétel indokoltnak már csak azért sem tekinthető. e) mert a 22-ik §-a szerinte szabad időben is tilalmazván a tulajdonosnak foglyokat, fáczánokat, nyulakat, hálókkal, hurokkal vagy bárminemű eszközökkel elfogni, (mit pedig még az 1852. 5681. sz. a. osztr. cs. pátens is megenged) s kivételt csak a tenyésztőkre nézve tevén, de ezeket is szakértők általi működésre utalván, ez által ismét, nem csak a tulajdonjog ok nélkül korlátoltatnék, hanem, miután saját földjón magát vadtenyésztőnek mindenki jogosan tarthatja — ezen kivételnek, valamint a szakértőkre való szorításnak, már csak azért sincs értelme, mert hiszen azt mindenki jogosítva van meghatározni, bogy bizonyos jogát — más kára nélkül — miként ós kik által gyakorolja. f) mert a 95. sz. a. eredeti szerkezet 25. §-a (mit azonban a központi bizottmány kihagyott) a tulajdonosnak fél lábnyi hóban sem engedvén meg a vadászatot: az nem csak a tulajdonjognak lenne indokolatlan korlátolása, hanem azontúl minden szakavatott vadász előtt feltűnő is, mert hiszen épen ilyen hóban történnek — valamint agarakkal — ugy lőfegyverrel is, a legszebb s mulatságosabb, illetőleg hasznosabb vadászatok. g) mert a 28. §. mely a vadászatot lőfegyverrel, vagy lóháton engedvén csak meg, sőt még a nyájőrző ebek kolonczczal való ellátását is elrendelvén, ezzel is a tulajdonjogot, a nélkül, hogy azt az állam érdeke indokolná, korlátolja. Ezeknél fogva, miután a 95. és 106. sz. a. t. javaslatok saját első szakaszaikban kimondott elv ellenére a vadászati jog gyakorlatát az osztr. cs. pátensek értelmében, az állam engedélyétől teszik függővé s igy önmagukkal ellenkeznek, kérem a .(• alatt általam csatolt törvényjavaslatot, mely azon igazságos elvre van alapítva, hogy a vad tulajdonjoga, tehát a vadászat is a földbirtok tartozéka — elfogadtatni. Vadászati törvényjavaslat. I. Fejezet. 1. §. A vadászati jog a földbirtoknak elválaszthatlan tartozéka. Azt tehát a tulajdonos saját belátása szerint, — engedményese, vagy haszonbérlője pedig az általa megszabott feltótelek mellett gyakorolhatja. 2. §. Azon határokban, melyekben % birtokszabályozás még meg nem történt, a vadászati jog a magán birtokon kizárólag a tulajdonost, a közös legelőkön, erdőkben és nádasokban a jelenlegi birtokosokat közösen azon erdőkben és nádasokban, melyek a volt földes ur tulajdonát képezik, habár azokban az úrbéreseket faizási, vagy egyéb szolgalmi jog illette volna is, a volt földes urat; irtványokban, bérfizetés mellett birt majorsági (curialis) és egyéb úrbéri természetű tartozásokkal terhelt ingatlanokon pedig a jelenlegi haszenélvíző birtokosokat (a törvényhozás későbbi intézkedésig) illeti.