Képviselőházi irományok, 1869. VII. kötet • 637-772. sz.

Irományszámok - 1869-669. Törvényjavaslat a chinai császársággal 1869-ik évi september hó 2-án kötött kereskedelmi szerződésről

HH 669. SZÁM. vezés alatt ismeretes horgany fajtával való kereskedésnek eddigi megszorítása megszűnik a következő feltételek mellett: 1) Ópium mostantól kezdve egy Picul után harmincz (30) Taels-t beviteli vámot fizet. A bevivő ugyanazt csak a kikötőben adhatja el és China belsejébe, ezen czikk csak is Chinaiak által és mint ehinai tulajdon szállítható. Az osztrák-magyar monarchia kereskedőjének nem szabad ily alkalommal kisérni a chinait. A szerződés XI. czikkót ennek következtében jelen esetre kiterjeszteni nem lehet. Hasonlólag a átviteli illetékekre vonatkozó határozatok is a mákonynál alkalmazást nem nyernek, de jogában áll a chinai kormánynak ezen árut tetszése szerint terhelni átviteli vámokkal. Ugy szintén a vámtarifa átvizsgálásai sem érintik a mákonyt. 2) Eézpénz, chinai rézpénz kivitele idegen kikötőbe tilos ; az osztrák-magyar monarchia alattvalói azonban következő feltótelek alatt szállíthatják azt egyik chinai nyilt kikötőből a másikba. A szállító köteles határozottan megjelelni a rézpénz összegét, melyet elszállítani szándékozik, valamint a kikötőt is, melybe viszi. Tartozik továbbá két (2) fizetésre képes személyt, mint kezest állítani vagy a vámfelügyelő által elegendőnek ismert más biztosítékot nyújtani az iránt, hogy az elindulási engedély kinyerésétől számított hat (6) hónap alatt az indulási kikötő vámszedőjének visszaadja az általa kibocsátott igazolványt, melynek a megérkezésre kijelölt kikötőben levő vámszedőnek pecsét alatt kiadott azon elismervónyóvel kell ellátva lennie, hogy a rézpénz rendeltetési helyére csakugyan meg is érkezett. Ha az elszállító ezen elismervényt elő nem mutatja, az elszállított rószpónzzel egyenlő pénzbüntetéssel fog sújtatni. A rézpénz után vám ugyan nem fizetendő, azon hajó azonban, mely egészben vagy részben ily rózpénzzel van rakva, köteles a tonnapénzek megfizetésére még azon esetben is, ha rakmányát egyedül csak ezen áru képezné. 3) Rizs. Rizst ós minden más belföldi vagy idegen gabona-nemet, bárhol termeltetett, vagy bár honnan hozatott volna, tilos idegen kikötőbe szállítani. Az osztrák-magyar monarchia kereskedői azonban ezen terményeket az egyik chinai nyilt kikötőből a másikba ugyan azon kezességi feltótelek mellett szállíthatják, melyek a rézpénzre nézve állapíttattak meg, de kötelesek lesznek azon kikötőben, hol a hajó megrakodása történik, a vámjegyzékben megállapított vámokat megfizetni. Rizs- és gabona-nemüek után beviteli vám szedetni ugyan nem fog, azon hajó azonban, melynek rakománya egészen vagy részben gabonanemüekből áll, a tonnapénzeket még akkor is megfizetni tartozik, ha más rakomány a hajón nem léteznék. 4) Salétrom, kén és a „Spealter" név alatt ismeretes horgany nem hadi szükségleteknek tekintetnek; az osztrák-magyar birodalom kereskedőinek ennek folytán tiltatik ezeknek behozatala, kivévén, ha chinai kormány kívánatára vagy oly chinai alattvalóknak számára hozatnak be, kik vásárlásukra szabály szerint jogositvák. Ily tárgyak kirakatására engedély sem fog adatni mindaddig, mig a vámhivatal megnem győződött arról, hogy a vevő a szükséges felhatalmazványt birja. Az osztrák-magyar monarchia alattvalóinak nem szabad továbbá ezen czikkeket a Yatgze-Kiang folyón felfelé szállítani, vagy más, mint a chinai tengerparton levő nyilt kikötőkbe behozni, hasonlóképen tilos nekik ehinaiak számára kísérni azokat az ország belsejébe. Az emiitett czikkek csak a kikötőkben adhatók el ós minden más helyen chinai tulajdon gyanánt tekintendők. Minden megsértése az itt megállapított feltételeknek, melyek alatt a mákony, rézpénz, gabonanemüek, salétrom kén ós a „Spelter" név alatt ismeretes horganynemmel való kereskedés meg van engedve — a kérdéses czikkek elkobzásával fog büntettetni. VI. Határozat. A hajcik által ;i kikötőbe érkeztükkor követendő eljárás.