Képviselőházi irományok, 1869. V. kötet • 451-530. sz.

Irományszámok - 1869-457. Törvényjavaslat az urbéri birtokviszonyok rendezéséről

64 457. SZÁM. * szabatosabban állapíttassanak meg, csak ily módon látszott lehetségesnek, hogy a birtokviszonyok consolidá* lása biztosittassék, és a tulajdonnak jövőre teljes biztonság nyujtassék, mely nélkül nemzetgazdasági haladás alig képzelhető. Ezen átalános megjegyzések előre bocsájtása után az egyes részletekre nézve az indokok megjelölése csak az eddigi rendelkezésektől eltérő változásokra szorítkozik. • r ' iElfogadtatott a javaslatban a birtokos által fizetendő váltságokra nézve az országos közvetítés rendszere. Ugyanis minden európai államban, a hol a hűbéri tartozások megváltása eszközöltetett, egyidejűleg arról is történt gondoskodás, hogy a megállapított váltság-összegek befizetése biztosittassék a jogosultaknak és könnyittessék a kötelezetteknek. E czólra leghathatósb eszközül általánosan elfogadtatott az országos közvetítés rendszere. Az 1853-ik évben kiadott úrbéri rendeletek által e tekintetben a rendelkezés kilátásba helyeztetett ugyan, de utólagosan nem következett be. A jogosultak ennek következtében saját biztosításukról többnyire olyképen gondoskodtak, hogy a közsógbelieket egyetemlegesen leköteleztették, minek azon káros következése lett, hogy a szorgalmas földmivelő a hanyag helyett kezességet kényszerült vállalni, és igy az, a ki tartozását egyszerre le akarná is fizetni, azt nem teheti, mivel az egyetemleges kötelezettségi kötelék alól fel ugy sem oldatnék. Innét következett az, hogy a községekben a hátralékok roppant összegekre halmozódtak, és hogy némely megyékben a községek nagyobb része folytonos végrehajtás alatt áll. Ide járul, hogy az egyetemleges lekötelezettség folytán egyes birtokosok egész vagyona le van kötve; sőt tapasztalás szerint a végrehajtások ily értelemben valósággal foganatosíttatnak is. Magától következett ezek után, hogy az ingatlanok értéke ós hitele ily községekben csökkent, ós hogy az ingatlan birtokok adásvevósi forgalma sőt biztossága s alább szállt. Más részről, noha a földesúr ezen rendszer mellett a községeknek a folytonos végrehajtások által elviselhetlen költségeket okoz: követelésének biztos és pontos behajtását még sem éri el. E visszás helyzeten ós általánossá vált bajon csak az országos közvetítés rendszere segíthet. Előnyös ez a jogosított földesúrra nézve, mert követelését biztos kötvényekben egyszerre felveheti, melyek kiszabott határidő alatt törlesztetnek és melyekre időközben is hitelnyerhető, másrészt pedig nem kényszerül volt jobbágyait gyűlöletes végrehajtásokkal zaklatni. De előnyös a kötelezett földmivelőnek is, mert ez egyetemleges kötelezettség nélkül csak a saját birtokára eső váltságért felelős, a vevő a venni szándékolt ingatlanon fekvő terhet bizton kiszámíthatja ós a kiszabott méltányos határidők alatt minden szorgalmas földmivelő kötelezettségét leróhatja. Az országos közvetítés ezen kiváló előnyök mellett az országra legcsekélyebb terhet sem ró, minthogy a költségek az érdeklettek által fedeztetnek. A szőlő-váltságról hozott 1868. 29. t.-czikk a fennebbi országos közvetítés rendszerét elfogadta, és a 16. §. azt a már előbb megállapított váltságösszegek befizetésénél is megengedte. Ugyanazon okok, melyek ezen rendelkezést a szőlőváltságnál igazolták, igazolják azt egyéb váltságösszegekre nézve is. II. Az 1836. XI. t. ez. 9, 10. §§-ainak czélja az adóalap épentartása az általános közteherviselés mellett jelentőségót elveszte, a pusztatelkek benépesítése végett tehát ama czélból nincs többé szükség törvényszerű intézkedésekre. Szükséges azonban e telkekre nézve véglegesen megállapítani, kik tekintendők tulaja donosokul. A benépesitési kötelezettség czélja az 1848-ik évben szűnvén meg, az 1848. május 1-én fennállott birtokállapot fenntartásának czélszerüsége nem látszott kóltsógesnek. Ezen elv egyébiránt az ősiségi viszonyok rendezésénél is irányadó volt, minél fogva a pusztatelek tulajdona is a birtokosra ruháztatik át. A foglalásokra nézve az 1838. X. t.-cz. 7. §. azt rendelte, hogy a földesúri foglalások folytán az úrbéri állományokban tapasztalt fogyatkozások a földesúr által pótlandók, viszont az úrbéresek által