Képviselőházi irományok, 1869. V. kötet • 451-530. sz.
Irományszámok - 1869-457. Törvényjavaslat az urbéri birtokviszonyok rendezéséről
457. SZÁM. 65 tett foglalások a földesúr szabad rendelkezése alá esnek vissza. Ezen rendelkezések megszüntetését alig lehetne alaposan indokolni; de jövőre nézve mégis a foglalások visszakövetelését mélytános korlátok közé kellé utasitani, ha a főczélt elérni, vagyis a birtok biztossága iránt a bizalmat megszilárdítani óhajtjuk. Az elévülési idő meghatározását és a kereset érvényesítésére — különbeni jogvesztés terhe alatt — határidő kitűzését kellé tehát javaslatba hozni. A 11. §. végbekezdésében érintett határidő azért fogadtatott el, mert az úrbéri törvényszékek behozatalával a kereset beadására ezen záros határidő szabatott meg, és ily elenyészett keresetek a már befejezett birtokrendezések felforgatása és harmadik személyek szerzett jogninak sértése nélkül fel nem éleszthetők ? ; III. Jóllehet a zsellérek már az 1836: V. t.-cz. 8. §. szerint belsőségen kivül belső vagy külső tar-tozmányokat is bírhattak, mégis tapasztaltatott, hogy sok helyütt a birtokrendezéskor a zsellérek által bírt ily tartozmányok tőlük egyszerűen elvétetnek. Nehogy ily eljárás jövőre is forduljon elő: e tekintetben a javaslat 14. §-ának második bekezdése minden további kételyek elosztatása végett világosan rendelkezik. A maradványföldekért járó váltság megállapítása az 1853-ik év május 2-án kelt földtehermentesitési rendelet 10. §-ában foglaltatik, ós a javaslat 16. §-a ezen rendeleten csak annyiban változtat, a mennyiben a váltságösszeg kiszámításánál tekintetbe vétetni rendeli, hogy miután legelő és erdőilletmóny a maradvány-földek után nem jár, nem lehet ezekért oly mérvben megállapítani a váltságot, mint a telki állományokért, melyekkel a legelő- és erdőilletmónyek is összekötvék. Az úrbéri váltság megállapításánál számításba vett ezen haszonvételek értéke a maradványföld váltság kiszámításánál tehát minden esetre levonandónak találtatván: e módszer hozatott javaslatba. Egyéb megváltásokra nézve kulcsul az évi tartozások tőkésítése fogadtatott el: a mintáz már az 1853. mártius 2-án kelt rendelet 13. §-ában foglaltatik. Azonban az átlagok kiszámításánál az ezen rendeletben elfogadott 1836—1845. évek helyett az úrbéri kötelék megszüntetését legközelebb megelőzött 1842—1847-ik évek és azon árak vétettek alapul, melyek a megszüntetés idejekor fennállottak; mert a kártpótlás azon érték szerint történhetik legigazságosabban, a mely szerint a jogosult a megszűnt haszonvételt legutoljára élvezte. IV. A törvényjavaslat 19. szakasza egy kérdést old meg, a melyet az 1853. mártius 2-án kel iöldtehermentesitési rendelet 14. §-a megoldatlanul hagyott, és mely az udvari kanczellária 1862. september 25-én 15,491. szám alatt kelt rendeletében talált megoldást olyképen, hogy a maradványföldek váltságának tőkéjétől egyszersmind a kamatok 1848. május 1-től kezdve 5°/ 0-al megszabandók. Ezen rendelet ellen az ország minden részéből az országgyűléshez és a ministeriumh z szám os kérvény érkezett, mert az úrbéri telkek birtokosai felettébb terhelve érezték magukat az által, hogy egyszer re 16 évi kamathátralók fizetésére köteleztettek a nélkül, hogy késedelmeseknek lennének tekinthetők. Ezen rendelet törvény erejével nem bírván- tekintetbe sem jöhet, a kérdés végleges megoldása tehát már most a törvényhozás elhatározásától függ. A javaslat 19. §-a szerint a kamatfizetés a birtokrendezés befejezésének napjától fogva veszi kezdetét; mert a fennállott törvények szerint is csak ezen naptól jártak az úrbéri tartozások, a melyek az 183 6 : X. t. ez. 7. §-a értelmében csak a birtokrendezésko r voltak megállapíthatók, sőt előbb tudva sem lehettek. Ha a földesúr 1848. óv előtt a birtokrendezést nem zorgalmazta, a késedelem hátrányai csak őt, nem pedig a jobbágyot terhelhetik, kit jogelvek szerint csak a maga — nem pedig volt földesurának késedelme miat lehetne késedelmi kamatokkal terhelni. Ezekből kifolyólag a késedelmi kamatok számítását csak a birtokrendezés befejeztótől lehetett a jogelvekkel megegyezőleg javaslatba hozni. KÉPVH. IKOMÁNY 1869/71. V. 9 (
