Képviselőházi irományok, 1869. V. kötet • 451-530. sz.

Irományszámok - 1869-484. Bobory Károly képv. inditványa a ház asztalára letett határozati és törvényjavaslatok tárgyalása iránt - 1869-485. A belügyminister indokolása a köztörvényhatóságok, és a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatokhoz

194 485. SZÁM. Ugyaocsak az esetleges többség pártállása miatt kellett megadni a belügyministernek azt a jogot is, hogy elrendelhesse a vizsgálat alapján a tiszti keresetet, ha azt a közgyűlés megtagadná. (80. §.) Másik körülmény : hogy a tiszti kereset fölött nem a közgyűlés, vagy a közgyűlés által választott jury, hanem a kir. törvényszék itél. Ennek indoka egyrészt azon alapigazságban rejlik, hogy biró és vádlott egy személyben senki sem lehet, másrészt azon föltevésben, hogy a közgyűlés s az annak kebeléből kiemelkedő jury nem volna egyéb pártbiróságnál; s a többséghez tartozó tisztviselők felelőssége a legtöbb esetben nem lenne egyéb irott malasztnál, a kisebbséghez tartozó tisztviselők pedig nem mindig találnának részrehajlatlan bírákat politikai ellenfeleikben. Felelős a tisztviselő : 3) ha cselekvése vagy mulasztása a büntető törvények szerint megtorlandó bűntényt képez. Mikor válik a cselekvés és mulasztás bünténynyé, a büntető törvény határozza meg (84. §.) A bűntények büntető eljárás utján az illetékes birák által toroltatnak meg. (85. §.) A javaslat az elvkimondásánál nem mehetett tovább, — a bűntények meghatározása a büntető jog codificátiójának keretébe esik. A jó közigazgatás további biztositékát a főispáni jogkörnek szabatos meghatározásában keresi a javaslat. A főispánok jogkörét az 53. §. határozza meg. Örködnek a törvényhatósági önkormányzat, s a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei fölött. Elrendelik a vizsgálatot a hanyag vagy vétkes tisztviselők ellen, azokat a vizsgálat tartamára felfüggesztik hivatalaiktól és idegleinesen másokkal helyettesitik, egyedüli kivételével az alispának ós polgármesternek, kikre nézve a helyettesítés jogát is a közgyűlés gyakorolja (43. §.) Gyakorolják a kijelölés jogát a tisztújító székeken s az alispán s polgármester helyettesítésénél. Kinevezik a tiszteletbeli tisztviselőket, és a rendes tisztviselők közül az orvosokat, mérnököket, levéltárnokokat s a megyék, székek, kerületek, vidékekben a segéd- és kezelő-szmólyzetet. Elnökei a közgyűlésnek és az állandó igazolási választmánynak. Ez e főispán hatásköre, melylyel — nem is említve Erdélyt, hol a közigazgatást a főispánok nem csak ellenőrzik, de tényleg vezetik és kezelik, a gyakorlat és a törvény jelesül az 1723. 56. t. ez. szerint — jobbadára eddig is birtak. Nem egy magyarországi megyében nevezte és nevezi ki a főispán az összes jegyző kart, melyet ezen tul a bizottság választ. A legtöbb megyében gyakorolta a főispán egyik tisztujitástól a másikig a helyettesítés jogát is, kinevezvén a tisztviselőt a megye által ajánlott három egyén közül. A kijelölés joga is ős joga a főispánoknak, meghagyta azt az országgyűlés 1887. évi márcziushó 8-áü kelt határozata is. Lehet a kijelölési jog ellen a választási szabadság elméletéből erősen érvelni, de az kétségtelen, hogy, a midőn a megyék nem csak teljes önkormányzattal birnak belügyeikre nézve de egyszersmind az állami végrehajtást is közvetítik, az állomhatalom mérséklő befolyása a tisztviselők választásánál se zárható ki; kétségtelen az is, hogy a nemzetiségi egyenjogúságról szóló XLIV. törvény csak ugy nem marad irott malaszt s a tisztviselőkre vonatkozó határozványai csak ugy lesznek foganatosíthatók, ha a főispán a helyi viszonyokhoz képest eszólyesen gyakorolhatja a kijelölés jogát. A főispán az 54., 55., 56. §. szerint kivételes hatalmat is gyakorol, ha a kormány oly rendelete, melyre nézve a megye már felirt, ujabb meghagyás folytán se hajtatnék végre; — t. i. a végre nem hajtatott kormány-rendeletet végrehajtja, közvetlen rendelkezvén ez esetben mindazon tisztviselőkkel, kikre a rendelet végrehajtásánál szüksége van.