Képviselőházi irományok, 1869. V. kötet • 451-530. sz.

Irományszámok - 1869-484. Bobory Károly képv. inditványa a ház asztalára letett határozati és törvényjavaslatok tárgyalása iránt - 1869-485. A belügyminister indokolása a köztörvényhatóságok, és a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatokhoz

190 485. SZÁM. Választó és választható mindaz, a ki országgyűlési képviselőválasztásra jogosítva van, s ezenfelül — de csak sz. kir. városokban — ha irni ós olvasni tud. (27. §.) A bizottsági tagok választása választókerületenkint eszközöltetik. Egy-egy választókerületben 200 választónál kevesebb és 600-nál több nem lehet. (25. §.) Minden kerület csak annyi bizottsági tagot választ, a mennyi a kerület választóinak az összes választókhoz viszonyított aránya szerint a kerületre esik. (26. §.) A bizottság tagjai 3 óvenkint 6 évre választatnak. (28. §.) A választás szavazatlapok által nyilvánosan történik. (33. §.) A választást a közgyűlés küldötte vezeti. (34. §.) A választás egy ós ugyanazon kerületben egy napnál tovább nem tarthat, s valamennyi kerületre nézve sz. k. városokban 3, más törvényhatóságokban 8 nap alatt befejezendő. (35. §.) A választási eljárásra vonatkozó panaszok az igazoló választmány által intéztetnek el. (37. §.) Mely áll a közgyűlés által választott 5 s a főispán által a bizottság tagjai közül kijelölt 3 tagból. (22. §.) A bizottság másik fele áll a legtöbb egyenes államadót fizető honpolgárokból. (20. §.) A legtöbb adót fizetők sorrendé az adó-lajstromok ós jelentkezések alapján az igazoló választmány által minden óv végén kiigazittatik. (22. §.) A sorrend megállapításánál csak a törvényhatóság területén fekvő ingatlan vagyon s a törvényhatóság területén élvezett jövedelem államadója, és a személyes kereseti adó vétetik számításba; s a tudorok, az állami, felekezeti, községi ós magán tanintézetek tanárai, a tudományos társulatok tagjai, a folyóiratés lapszerkesztők, a lelkészek, az ügyvédek, az okleveles orvosok, mérnökök, gyógyszerészek, s az ipar- ós kereskedelmi kamarák tagjainak egyenes államadója kétszeresen számíttatik. (23. §.) A bizottság ilyetén szervezeténél a következő szempontok voltak irányadók: A bizottsági tagok minimumának és maximumának meghatározását elkerülhetlen szükségessé tette azon körülmény, hogy a bizottság nem csak választó, de tanácskozó testület is. A felvett maximum nem oly nagy szám, hogy az elintézendő kérdések alapos elintézésének s általában a komoly tanácskozásnak gátul szolgáljon, arra pedig, hogy ki ne zárja a jó elemek bejuthatásának lehetőségót, épen elegendő. A fölvett minimum biztosítók arra nézve, hogy a tisztviselők választásánál a közóhajtás szabadon érvényesülhessen. A javaslat azon intézkedését, hogy a bizottság csak felerészben álljon a választó közönség választottaiból, fele részben pedig a legtöbb adót fizető megyei lakosok ós birtokosokból, Magyarország sajátságos viszonyai indokolják. A megyei intézmény sorsa a közgyűlés alkotó elemeinek szívós részvététől függ. A bizottsági tagok közönyös magatartása, gyakori kimaradása ép ugy lejárná a megyét, mint a tulhajtás a dis* cussió terén. A javaslat a legtöbb adófizetőkben biztosítani kívánja a megyei intézménynek azok közreműködését, kik megbírják a tiszteletbeli functiókkal együtt járó tetemes költségeket; az értelmiség vagyonilag függetlenebb tagjaiban pedig a józan szabadság legtermészetesebb ós legértékesebb képviselőit hozza be a bizottságba. Ez az egyik indok. A másik az, hogy nem móltányos választási esólyektől függővé tenni azon honpolgároknak a törvényhatósági önkormányzatba való befolyását, a kik az önkormányzat tetemes költségeihez s a hibás kezdésből eredhető hiányok pótlásához a legnagyobb mérvben járulnak s a jótékony intézetek gyámolitására, s a közhasznú beruházások eszközlésére első sorban hivatvák. A javaslat azon intézkedése, hogy választó ós választható csak az lehessen, a ki országgyűlési képviselő-választásra jogosítva van, abban találja magyarázatát, hogy a törvényhatóság képviselete nem fektethetik szélesebb alapra, mint maga az ország képviselete, a képviselőház. El kell vetni még a lehetőségét is egy olyan kérdés fölvetésének, hogy az ország körülményét a képviselőház többsége fejezi-e ki inkább, vagy a törvényhatósági bizottságok többóge.