Képviselőházi irományok, 1869. III. kötet • 241-347. sz.
Irományszámok - 1869-332. Törvényjavaslat a birósági végrehajtókról
332. SZÁM. 307 Mel léklet a 332. számú irományhoz. Indokok a bírósági végrehajtókról szóló törvényjavaslathoz. A bíróságok ujabb rendezése elkerülhetlen szükséggé tette azt, hogy egyidejűleg a végrehajtás közegei iránt is intézkedés történjék: és a ministerium „az első folyamodásibíróságokról" is, és „a királyi ügyészekről" szóló törvényjavaslatokban megalkotott szervezet szükséges kiegészítésének tekintette a birói végrehajtók intézményének olyatén meghonosítását, a mint az a jelen törvényjavaslatban megállapítva van. A végrehajtók hatáskörét azonban a jelen törvényjavaslat csakis a polgári törvénykezés körüli teendőkre terjeszthette ki, miután a bűnvádi törvénykezés terén a végrehajtás más erősebb közegeket követel meg. Mindamellett ezen intézménynek fejlődési képessége, valamint egyéb országok tapasztalatai is kellő biztosítékot nyújtanak arra, hogy a végrehajtók az igazságszolgáltatás egyéb ágaiban is sikeresen fognak közreműködhetni és különösen, hogy hatáskörük a bűnvádi eljárásra is bizton kiterjesztethetik, mihelyt egy rendszeres bűnvádi perrendtartás által a reájuk bizható cselekmények és eljárásuknak módja az egész rendszerrel öszhangzásban meghatároztatnak. A törvényjavaslat megalkotásánál nem kerülte ki a ministerium figyelmét azon körülmény, hogy a birói végrehajtók intézménye még a polgári törvénykezés terén is csak a szóbeliség és nyilvánosság behozatala után érvényesítheti magát teljes értékében ós nólkülözhetlensógóben: minél fogva ezen intézménynek felállítása jelenlegi perrendtartásunk mellett talán idő előttinek látszhatnék. De a legnyomósabb érvek szólnak a mellett, hogy ezen intézmény jelen törvénykezésünk mellett is igazság-szolgáltatásunknak egyik leghasznosabb factora leend. Az első folyaniodási bíróságok újjászervezése folytán ugyanis az 1868: LV. t. ez. 352 §-ban felsorolt végrehajtó közegek kiesvén a bíróságok szervezetéből, azoknak más orgánumok által való pótlásáról okvetlenül gondoskodni kell. Ha ezen uj orgánumokat az uj bírósági szervezetnél is ugy, mint eddig a bíróságok kebelében akarnók feltalálni, — akkor a végrehajtást vagy az egyes bírákra, vagy a törvényszékek birói tagjaira, vagy a bírósági segédszemélyzet bizonyos tagjaira vagy osztályára kellene bíznunk. Pedig mind a három mód ellen a legfontosabb okok harczolnak. A végrehajtásnak az egyes bírákra való bízása egyetértelmű volna az egyesbirósági intézmény összes előnyeinek paralyzásával. Mert, ha ezen intézménynek legfőbb czélja az, hogy a szegény sorsú nép csekélyebb értékű és kevésbbé bonyolult ügyeiben közel és könnyen megtalálhassa bíráját, — hogyan felelhessen meg e czólnak azon egyesbiró, a ki nem csak saját, de egyéb bíróságok íteleteinek végrehajtásával kénytelen foglalkozni ós épen ezért előreláthatólag az évnek legnagyobb részét szókhelyén kivül fogná eltölteni. E körülmény még károsabb hatással volna a büntető igazságszolgáltatás érdekeire, a mennyiben e téren az egyesbiró feladatai, mint például veszélyes egyéneknek rögtöni letartóztatása vagy fontos bűnjelek megsemmisitósének meggátlása, még inkább a pillanathoz vannak kötve, s igy az egyesbiró túlságos elfoglaltsága vagy távolléte kétszeresen érezhetővé vállnók. De nem kevésbbé téves intézkedés volna, ha a végrehajtást a törvényszékek •bírói tagjaira akarnók bízni. Mert ez esetben vagy nagyobb számmal kellene bírákat alkalmaznunk, mint a mennyit a tulajdonkópeni birói teendők megkívánnak, a minek hátrányai mind pénzügyi, mind társadalmi tekintetben nagyon is szembeötlők: vagy ha ezt elmulasztanék, a birák másoldalu elfoglaltsága által az igazság-kiszolgáltatást tennők ki a hátramaradás, sőt fennakadás veszélyének. Mindegyik alternatíva pedig egyformán
