Képviselőházi irományok, 1869. II. kötet • 105-240. sz.

Irományszámok - 1869-120. Törvényjavaslat Ő csász. és ap. királyi Fölségének az 1869. évi legfelsőbb udvartartási költségeihez 150.000 ezüst ftnyi póthitel megszavazásáról - 1869-121. Ipartörvényjavaslat

38 121. SZÁM. Ez időtől kezdve a gyáritelep hatalmas versenytársa lett a kis iparos műhelyének s nem volt állam, mely tekintve a fogyasztó közönség érdekét és a gyári üzlet nemzetgazdasági fontosságát, ez utóbbit a kis iparos egyedárusága érdekében korlátozni merte volna, sőt valamennyi nemzet főfeladatának ismerte, a nyers termékeknek gyári feldolgozását lehetőleg elősegíteni. E megváltozott termelési viszonyok és nemzetgazdasági tekinteteknek hódolt hazánk törvényhozása is, midőn e század derekán az 1840. 17. törvényczikkben a gyári termeles teljes szabadságát kijelentette — azt mindennemű mesterség segédmunkásainak alkalmazására felhatalmazta, e megállapodások által pedig az iparszabadság elvét nálunk is életbe léptette. A nagy ipari termelés tehát nálunk már 1840 óta a munka és verseny szabadság alapján megindult — mig a kisebb ipar mind a mellett, hogy a versenyt többé nem korlátolhatta, az önálló munka korlátozásának elvét továbbá is alkalmazta. E visszás helyzeten némileg segítendő, tisztelt emlékű elődöm, Klauzál ministernek 1848-ki iparszabályzata oly átmeneti intézkedéseket igyekezett életbe léptetni, melyek a gyári termelésnél alkalmazott munkaszabadságot a kézműiparba is átültetni segítették volna; de Klauzál minister rendelete bár a kézműiparos osztály részéről eléggé kedvezően fogadtatott — a bekövetkezett politikai események miatt nem verhetett a gyakorlati életben gyökeret, s a kézműipar egész 1859. évig az absolut hatalom uralma alatt is leginkább az 1848 előtt gyakorlatban volt különféle szabályok szerint intéztetett. 1859. évi deczember 20-án az absolut kormány az ipar-ügyet nyílt parancs útján egész kiterjedésében szabályozta s e szabályzatot az iparszabadság elvére fektette. Ha ezen fontos lépés alkotmányos utón történt — ha az iparszabadság elve nem akkor léptettetett volna életbe, midőn minden annyi más polgári szabadság el vala nyomva — ha tehát az iparszabadság kellő felhasználására, az ebből fejlődő sűrűbb társulási érinkezósek ápolására nem hiányzott volna a szükséges szabad egyéni mozgásnak lehetősége, ha ezeken felül a nemzet minden rétegeit át nem futotta volna, ép akkor annak eleven érzete, hogy alkotmányos feléledése küszöbén áll: ez ipar-rendszabályzat talán több helyesléssel találkozott, jótékonyabb irányban alkalmaztatott és a kézműipar haladására nagyobb hatással lett volna. De e fentérintett körülmények közt nem birta azon ellenszenvet legyőzni, mellyel itt a sértett önérdeknél, ott az élénk alkotmányos érzületnél találkozott. A magyar felelős ministerium kormányra léptekor így találta az iparügyet , s kötelességének ismerte addig is, mig e részben törvény keletkezhetik — az iparviszonyok számára rendeleti utón jelelni ki egy szabályzatot, mely szerint az azokna,k körében naponként előforduló számos kérdések és esetek intéztessenek. A nemzet iparéletét, mely a gyáraknál 1840 óta — a kézműiparnál pedig 1859 óta az iparszabadság alapján fejlődött, Klauzál minister 1848-ik rendeletének keretébe visszakónyszeriteni nem lehetvén s tekintetbe véve, hogy ujabban számtalan magányviszony épen az 1859. évben kibocsátott iparrendelet szerint alakult s hogy e létező állapotnak megváltoztatása uj rendelet által, mely rövid idő múlva rendes törvénynyel cseréltetett volna fel, ismét a kétszeri átalakulásra kónyszeritett iparéletet felette megzavarta volna: a kormány tanácsosnak tartotta az 1859. deczember 20-án keletkezett iparrendszabályzatot ideiglenesen érvényben fentartani — de egyúttal el volt tőkélve az első alkalmat felhasználni, hogy az iparügy törvényhozási utón rendeztessék. Miután az e részbeni előmunkálat befejeztetett, nem késtem azt egyes meghívott iparosokkal. az ország ipar- és kereskedelmi kamaráival, az országos ipar egyesülettel, sőt az időszaki sajtó tőzegeivel is véleményadás végett közölni. Az ez utón nyert és általam, kellőleg méltányolt nézetek alapján készült elvégre a jelen törvényjavaslat, melyet alkotmányos tárgyalás végett bátor vagyok a mólyen tisztelt országgyűlés elé terjeszteni. Fontos e törvény hazánk anyagi haladására, fontos az iparos osztály jövőjére nézve is. De mennél fontosabb, annál határozottabban állott a kormány előtt a kötelesség, e törvényt oly elvi alapra fektetni, mely nem az elfogultság múlékony nézeteit, hanem az ipar európai solidaritásából és az előhaladott iparos nemzetek tapasztalásaiból levont maradandó igazságokat igyekszik iparviszonyainkban meghonosítani.