Képviselőházi irományok, 1869. I. kötet • 1-104. sz.
Irományszámok - 1869-46. Törvényjavaslat az első magyar-gácsországi mozdonyvasut épitése, és üzlete tárgyában
136 46. SZÁM. 14. §. Az engedélyeseknek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardíjakat belföldi ezüstpénzben számítsák olyképen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetékét országos értékben tartozzanak elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett, az engedélyesek megkeresése, vagy a kormány rendelkezése folytán, hónapról hónapra, a közvetlen multhóbeli átlagos ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 15. §. A 13. §. értelmében akár a kormány által megszabott, akár pedig a kormány kívánságára az engedélyesek hozzájárulásával meghatározott árszabások az engedélyesek által időközben leszállíthatok, egészben, vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonalhosszában vagy csak a pálya egyes vonal szakaira, egyik, vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyenlően, vagy növekvésök esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az előbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után. Ha egy szállító, vagy rakományvállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér leszállításban, vagy más kedvezményekben részesül, ugy ezekben részesíteni kell minden szállítót ós vállalkozót, ki ugyan azon feltételeket elfogadja, olyképen , hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék. Mindezen kedvezmények színleges ártérités (refactio) alakjában sem járhatnak. Egyébiránt e tekintetben joga van a kormányak az árszabályokat szabályozni. 16. §. Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkívüli drágasága esetére joga van a kormánynak azok fuvarbórét a drágaság tartamára a maximai árszabás feléig leszállítani. 17. §. A katonaszállitás leszállított árszabások szerint eszközlendő ós pedig egyrészt a hadügyminisztérium másrészt a vasutigazgatóságok, névszerint az osztrák állam-, déli-, Erzsébet-, gácsországi, Károly Laiostiszavidéki vasút- és a dól-észak-német kapcsoló pályatársaságok igazgatóságai között (1860. deczember 10-ón) megkötött egyezmény alapján, melynek szabályai ezen engedély-okmány kiegészítő részét képezik. A fentebbi összes pályákkal, vagy azok többségével a katonaszállitás iránt létrejött vagy létrehozandó s az államrészóre kedvezőbb egyezmények az engedélyezett pályára is érvényesek lesznek, még pedig az eddig létrejöttek feltótlenül, az ezentúl létre jövendők azonban csak a mennyiben a magyar kormány jóváhagyná. Alkalmazandók még ezen határozatok a pénzügyi, valamint az állami ós hatósági közbiztonsági őrségre, végül a fegyenczekre is. Nagyobb katona-szállitások czóljából az osztrák vasút társaságokkal kölcsönös kisegítés iránt fennálló egyezményekhez az engedélyesek járulni kötelesek. Az engedélyesek s illetőleg jogutódjaik kötelezik magukat végül, hogy a hadivasúti osztályok szervezésére vonatkozólag, a cs. kir. szab. déli-állam-, valamint a tiszavidóki ós első erdólyi-vasuttársulatokkalkötött egyezményhez hozzájárulnak. A katona-szállitásokra vonatkozó határozatok és kedvezmények magától órthetőleg ép ugy érvényesek a honvédségre. 18. §. Az államtisztviselők, hivatalnokok és szolgák, kik a vasutak igazgatása ós üzlete felett őrködő hatóságok megbízásából, vagy az állam érdekeinek ezen engedélyből folyó megóvása " végett, vagy jövedéki czólokból a vasutat használják, ós a hatóság megbízását igazolják, utimálháikkal együtt ingyen szállitandók. 19. §. Olyan feleken, kik vasutat a vitel- vagy fuvarbór előleges kifizetése nélkül roszhiszemüleg használnak, vagy a szállítmány nemének, vagy súlyának helytelen bejelentésével, vagy más módon a vállalat megrövidítését czélozzák, háromszoros árszabási illetmény lesz megvehető.
