Képviselőházi irományok, 1865. VI. kötet • 313-387. sz.
Irományszámok - 1865-382. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése a Magyarország és Erdély egyesitésének részletes szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyában
CCCLXXXII. SZÁM. 355 382. szám. (CCCXXI. ÜLÉS, 2851. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése a Magyarország és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Azon törvényjavaslatot, mely „Magyarország és Erd[é]ly egyesitésének részletes szabályozásáról" szól, az ily életbevágó ügyet megillető gonddal és érdekeltséggel tárgyalta a központi bizottság. Észrevételei némileg a javaslat lényegére is, de leginkább külső alakjára s az eszmék és elvek kifejezésére vonatkoztak. S ezen szempontokból számosabb változtatás találtatván szükségesnek, és igy a törvényjavaslat nagy részben más szövegezést nyervén: a módositásoknak pontonkinti elsorolása helyett, mely az áttekin test ós további tanácskozást nagyon megnehezítené, czélszerübbnek véli a központi bizottság az egész törvényjavaslatnak általa átalakított szerkezetét terjeszteni elő. S midőn ezt a mellékletben bemutatná, ennek átalánosságban és részleteiben való elfogadását ajánlja a központi bizottság a képviselőháznak figyelmébe. Két tárgy van azonban, a mire nézve, a szóban forgó törvényjavaslattal egybefüggőleg, a képviselőház külön határozata igénj eltetik. A törvényjavaslat 3-ik §-a szerint, az erdélyi területre vonatkozólag, az országgyűlési képviselők választásáról rendelkező 1848-ik évi kolozsvári 2-ik törvényczikk fogna továbbra is érvényben maradni. Nem lehet tagadni, hogy az érintett kolozsvári törvényczikknek megvannak a maga hiányai, már csak azon okból is, mivel majdnem húsz év előtt, egyedül az akkori viszonyok korlátai között s egyedül ideiglenes szabály gyanánt alkottatott. Nem lehet tagadni, hogy az egység tekintetéből kívánatos volna, ha az egygyé alakult egész ország számára egyenlő és egyaránt kötelező választási törvényt lehetne azonnal életbe léptetni. Ámde maga az 1848-ik évi pozsonyi 5-ik törvényczikk is, melynek Erdélyre is kiterjesztése indítványba hozatott, ugyanazon hiányokban szenved, s épen ugy javítást és átalakítást igényel, mint a kérdéses kolozsvári törvényczikk. S ennek eszközlésére, a jelen országgyűlési folyam néhány napja alatt, kivált az elhalaszthatatlan teendők nagy száma mellett, se idő nincs már, se lehetőség. Nem ajánlhatja tehát a központi bizottság, hogy az egyik hiányos törvény a másik, szintén hiányos törvénynyel cseréltessék föl, és igy ujabban csak ideig-óráig hozassák meg a törvény. A mit ajánlandónak vél e körülmények között, abban öszpontosul, miszerint méltóztassék a képviselőház határozatilag felhívni a miniszterinmot, hogy a legközelebbi országgyűlésre, a választási törvény kijavítása czéljaiból, korszerű, és az egész országra kiterjedő törvényjavaslatot mutasson be. A másik észrevétel a sajtó-ügyet illeti. 45*
