Képviselőházi irományok, 1865. III. kötet • 137-192. sz.

CLXXIV. ÜLÉS. „Hogy e tett képes a monarchia és Magyarország nem csak dunai, hanem összes hajózását discreditálni, és ez által a monarchia kereskedelmének átalában, ez országénak pedig különösen nagy csapást adni, az szembetűnő, a mint már mutatkozott is e tettnek következménye abban, hogy Szerbia és Románia polgárai most az ezen ország hajóin való utazást kerülik, hogy már, és pedig saját eszközeiknek mostani hiányánál fogva ideiglen idegen közlekedési eszközöket keresnek és találnak. „Ezen, a monarchia és Magyarország közlekedési eszközeire és kereskedelmére nézve káros következmények mindig nagyobb dimensiokat fognak venni, ha ezen esetben be nem bizonyul, hogy a monarchia és Magyarország képes gőzhajóinak sérthetlenségét, az utazóknak pedig személyes biztosságát biztosítani, jövőre nézve pedig arról gondoskodni, hogy ilyesmi nem fog többé ezen országbeli hajókon történhetni, vagy ha történik is, hogy nem fogja az állam büntetését és megtorlását kikerülni. „Miután a Duna alsó vonala leginkább Magyarország kereskedelmét illeti, én hiszem, hogy a magyar minisztérium, különösen pedig a miniszterelnök úr, noha az 1867-dik évi közös ügyekről szóló törvény szerint a külső ügyekben nem bir közvetlen hatalommal és hatáskörrel, mégis kötelességének fogja tartani, hogy Magyarország külső és kereskedelmi érdekeit, különösen keleten legalább oly mértékben biztosítsa, a mennyire közvetett és erkölcsi befolyása ezen ügyekben hat. „A szerb fejedelemség kormánya Törökországtól elégtételt követel először abban, hogy a meggyilkolt családjának nyugdij adassék, másodszor, hogy Midhád pasa letétessék, ezenkívül pedig, hogy a jövőre nézve biztosíték adassék ilyen események ellen. „Noha Ausztriának és közvetve a magyar minisztériumnak ürügye, alapja és kötelessége volna Szerbiát ezen követelésben támogatni, én mégis, ki nem hiszem, hogy Törökországban a török császárságnak Európában fenállása mellett lehetséges legyen a keresztyén nemzetek „békés fejlődése" átalában, Szerbiában pedig a szerb nemzeté különösen, ki ennélfogva a törököknek és keresztyén nemzeteknek minél előbbi összeütközését kívánom Szerbia zászlaja alatt, ki e szerint nem vagyok hivatva szót emelni a módról, mikép hárittassanak el az összeütközés alkalmai, ürügyei és alapos okai : én, mondom, a kérdésnek ezen oldalát a minisztérium belátására bizom, és interpellatiomban, az ezen országbeli hajókon utazó minden idegenek és saját polgáraink érdekében, ezen országbeli közlekedési intézetek jó hirnevének és hitelének, végre a kereskedelem érdekében, következő kérdésekre szorítkozom : ,,A magyar kormány, név szerint a magyar miniszterelnök tett-e vagy szándékozik-e tenni a török hatóság és az ausztriai konzulnak fennevezett borzasztó, a nemzetközi jogot legnagyobb mértékben sértő tette következtében ő felségénél és az ausztriai külügyminiszternél lépéseket, melyek oda czéloznának : „1. hogy az illető ausztriai konzul, kinek neve említésre sem méltó, mint a kegyetlen gyilkosság bűnrészese, másként büntettessék meg, mint dorgálással és disponibilitással ? „2. hogy minden generális és más konzulságoknak keleten parancs adassék, hogy a legszigorúbb büntetés terhe alatt ne merészeljenek az ezen országbeli hajókon utazókát, kik más mint török utilevéllel ellátvák, kiszolgáltatni, vagy akármi módon a kiszolgáltatásban részt venni ?