Képviselőházi irományok, 1865. III. kötet • 137-192. sz.

Irományszámok - 1865-157. Böszörményi László ujabb nyilatkozata ugyanazon tárgyban

CLVII. SZÁM. 31 séges a tanuidézésekben a panaszlottat, vagy a vád közelebbi tárgyát megnevezni • igy kérem a hiány kipótlását, ezen esetre késznek nyilatkozván törvényes kötelességem teljesitésére. E nyilatkozatomat elvitte a kézbesitő, és én csak a közvádló úr jelen kérvényéből tudtam meg, hogy a tanúskodás a „Magyar Újság" elleni ügyben kívántatott. Nem való tehát, a mit a közvádló úr állit, mintha a „M. U." elleni ügyben tagadtam volna meg a tanúskodást, vagy hogy bármily tanúskodást föltétlenül megtagadtam volna. Hanem megtagadtam azt egy névtelen ügyben s ott is csak föltételesen. A közvádló úr szerint „törvényes ok nélkül" tettem azt; az én jogtudományom pedig ellenkezőt mond. S miután minden egyes polgárnak

r de legelső sorban a képviselőnek, mint a t'Jrvények Őrének, minden alkalommal kötelessége a törvénysértést lehetőleg meggátolni, meggyőződésem szerint eljárásom — miszerint a törvény elleni lépést tettleges hozzájárulásommal nem helyeseltem — kettős kötelesség teljesítése volt. Eddig a sajtóügyi vizsgáló bíróság is megnevezte a tanuidézésben a panaszlottat, vagy a vádesetet, mint például a pestmegyei alispán és főügyész tanúskodása iránti megkeresésekben. Most pedig kezdik elhagyni e megjelölést, a mi azt mutatja, hogy talán már a tanuk ellen is a kutató, faggató rendszert akarják behozni, mely eddig csak a bűnösök ellen alkalmaztatott. A második kérvényben foglalt vád folytán, mint meg is említtetik, nem voltam tanúskodásra idézve. Másodszor: A váczi levél miatti második módosított kérelem ellenében a törvény által utalva érzem magamat a képviselői immunitáshoz ragaszkodni, s e tárgyban a t. ház határozatát tisztelettel bevárni : mert a módosított kívánat indokát is épen ugy törvénybe ütközőnek tartom, mint az elsőét; és itt sem akarom a törvénysértést— meggyőződésem ellenére — önkéntes lépésemmel előmozdítani. A szerző már most tudva van. Azon uj ok pedig, hogy a szerzőt külföldön lakása miatt feleletre vonni nem lehetne, egyenesen a törvény ellenére van felállítva. Maga a kormány is 1867-diki május 17-ről kelt rendeletében az 5. és 20-dik szakaszban a külföldön lakók és tartózkodók elleni eljárásról világosan rendelkezik. Tudom ugyan, hogy e rendelet fogalmazója nehezen gondolt akkor a váczi levél szerzőjére, de semmiesetre sem szabad az átalános szabály alól egy esetre kivételt tenni midőn lapjainkba több külföldön lakó vagy tartózkodó hazánkfiai is dolgoznak, kik a praecedensre, melyet a kormány képviselője épen ellenem akar érvényesíteni, más szerkesztők irányában is hivatkozhatnának. Mig tehát a most emiitett 5. és 20-dik szakasz el nem töröltetik, a külföldön lakás nem akadálya a feleletre vonásnak, vagy nincs értelme azon intézkedésnek, ha a külföldön lakót nem lehetne kereset alá vonni. Különben is, miután törvényünk kizárja a solidáris felelősséget, melynek a jelen esetre helytelenül alkalmazott 33-dik szakaszban sincs nyoma; miután a 13-dik szakasz szerint, midőn a szerző tudva van, egyedül ez, de a szerkesztő nem vonható felelősségre; s miután végre a törvény semmi más akadályát nem emliti a feleletre vonhatásnak, csak egyedül azt, ha a szerző nem tudatnék : ezért épen nem forog fen személyem és a vád között azon összeköttetés, mely a vétség* lehetőségét legkevésbbé mutatná, mint például a másik két esetnél, vagy mint a szerző és czikk között fönforog; s ezért irányomban a priori oly jogtalan üldözést képez a vád, hogy e jogálláson — mig a törvény fönáll — a további eljárás sem tehet változást. í Méltóztassék a t. ház e nyilatkozatomat a ház tagjai közt szokott módon kiosztatni. Mély tisztelettel alázatos szolgája Böszörményi László s. k. szabolcsmegyei nkállói ker. képviselői