Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-49. Fölirata a magyar országgyülésnek az 1866. november 17-kén kelt legmagasabb királyi leiratra

22 XLIX. SZÁM. I 40. szám. (LXXXIV. ÜLÉS, 560 ÉS 561. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) FÖLIRATA a magyar országgyűlésnek az 1866. november 17-kén kelt legmagasabb királyi leiratra. Felséges Császár és Király! Midőn a jelen országgyűlés megnyitásakor Fölséged a királyi székről ünnepélyesen kijelentette élénk óhajtását: „vajha sikerülne a kiegyenlités nagy müvét szerencsésen befejeznünk": mi bizton reményiettük, hogy a fenforgó siilyos nehézségek „megnyugtató, tartós és maradandó megoldását" rövid időn elérhetjük. Reményiettük ezt, mert a legmagasabb trónbeszédben Fölséged maga is határozottan a pragmatica sanctiót, mint kölcsönösen elismert jogalapot, választotta kiindulási pontul. Meg valánk győződve, hogy miután Fölséged oly kiegyenlítést óhajt, mely „tartós és maradandó" legyen, azt a jogalapot, mely nélkül, alkotmányos utón, minden kiegyenlítés lehetetlen, azt a jogalapot, melyet Fölséged maga is elismert és kiindulási pontul választott, azonnal és mindenekelőtt teljesen ismét vissza fogja állitani. * l De, fájdalom, e reményünk mindez ideig nem teljesült! A pragmatica sanctió, melynek a nemzet jogait és alkotmányát biztosító része egyoldalú hatalomszóval fölfüggesztetett, tettleg még most is föl van függesztve; alkotmányunk nem állittatott vissza, s a jogfolytonosságnak általunk ismételve kért és sürgetett életbe léptetése nincs teljesítse! Minő alapra építsük tehát a kiegyenlités művét, midőn az egyetlen biztos alap még most ishatályon kivül van ? Mely úton törekedjünk a kitűzött czél felé, ha az az egyetlen út, melyet nekünk követnünk szabad, az alkotmányosság útja el van előttünk zárva? Kifejtettük ez országgyűlésről Fölségedhez alázatosan fölterjesztett föliratainkban mindazon fontos okokat, melyeknél fogva joggal sürgettük alkotmányunk haladéktalan visszaállitását. Elmondottuk, hogy az alkotott törvényeket, mig a törvény szabta úton el nem töröltetnek, sértetlenül fen kell tartani és tettleg végre kell hajtani. Életföltétele ez az állam lételének, mely nélkül se az egész, se az egyesek a törvényben biztos támaszt nem találhatnak. A törvények elismerése, s azok tettleges teljesítésének megtagadása, jogilag egymás mellett meg nem állhatnak. Aggódva látjuk, hogy fölhozott okaink és ismételt kérelmeink sem valának eddig képesek Fölségedet arra birni, hogy teljesítse a nemzetnek azon jogos kivánatat, a melynek megtagadása egyszersmind tagadása a pragmatica sanctió által biztosított jogoknak, s mellőzése a sanctió pragmatica lényeges föltételének. A kegyelmes királyi leirat, melyet Fölséged második föliratunkra legközelebb válaszul hozzánk küldeni méltóztatott, az abban foglalt legmagasabb ígéretek és elismerés által sem képes ez aggodalmunkat megszüntetni. Mert mi az alkotmánynak s a teljes jogfolytonosságnak azonnali tettleges