Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-133. Jelentése az 1865-dik évi országgyülés képviselőháza által a nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottság alválasztmányának

270 CXXXIII. SZÁM. 8. §. A megyei járások s kerületek tisztviselői az illető községekkel hivatalosan csak ezeknek hivatalos nyelvén közlekedhetnek. 9. §. A megyei járások s kerületek tisztviselői a megye többi járásai- s kerületeivel, akár az utóbbiaknak, akár a megyének hivatalos nyelvén, magának a megyének hatóságával pedig csak a megye hivatalos nyelvén közlekednek. 10. §. A megye, szabad kerület, vidék vagy város tulajdon tisztviselőinek szintén saját hivatalos nyelvén adja ki határozatait s rendeleteit. 11. §. A megyék, szabad kerületek, vidékek s városok egymás közötti, valamint a különféle egyházi hatóságokkal való érintkezéseikben is, vagy azon hatóságok hivatalos nyelvén, melyekhez a közlés intézendő, vagy magyar nyelven közlekednek. 12. §. A megyék, szabad kerületek, vidékek és városok mindennemű és rangú felsőbb ható-óságokhoz saját hivatalos nyelvökön teszik jelentéseiket, felirataikat s más felterjesztéseiket,. azonban akként, hogy a mennyiben ezen saját hivatalos nyelv nem a magyar volna, hasábszerüleg (columnaliter) a szöveg magyarnyelven is alkalmazandó. 13. §. A felsőbb hatóságok nem magyar hivatalos nyelvű megyék-, szabad kerületek-, vidékek- s városokhoz intézendő rendeleteiket s meghagyásaikat magyar nyelven ugyan, de szintén az illető megye, kerület, vidék vagy város hivatalos nyelvének is hasábszerüleges alkalmazása mellett bocsátják ki. 14. §. Községi, megyei, szabadkerületi, vidéki és városi köztanácskozásoknál mindenki jogositva van saját nemzeti nyelvét használni, valamint mindenkinek szabadságában áll az ország bármely hatóságához (ide értve a katonai hatóságokat is) kérvényeket saját nemzeti nyelvén benyújtani és azokra a határozatot ugyanazon nyelvan igényelni. 15. §. Törvénykezési nyelv községi hatóságoknál, a községi, járási s kerületi biróságoknál a járás, illetőleg kerület, megyei, szabad kerületi, vidéki és városi biróságoknál és törvényszékeknél pedig ezeknek hivatalos nyelve. 16. §. Váltótör vény széki s kerületi táblai biróságok a saját hatósági, területökbeli bármelyik nemzeti nyelven szerkesztett beadványtel fogadni s ugyanazon nyelven elintézni tartoznak. 17. §. Fenyítő ügyekben a vádlott nyelvén kell a vizsgálatot és tárgyalást megtartani és az ügyet elintézni, valamint a tanukat is sajátnyelvökön kell kihallgatni , kivételt képezvén oly esetek, melyekben a vádlottnak vagy tanuknak nyelve az illető törvényhatóság területén s környékén nemdivatos, mely utóbbi esetben a bíróság köteles lesz hiteles tolmács alkalmazásával eszközölni a kihallgatásokat. 18. §. Felebbvitel^törvónyhatóságokhoz a felebbezett ügyek eredetben terjesztetnek fel, honnan az ítéletek s más határozatok a magyar nyelv mellett, hasábszerüleg, azon nyelven is kiadandók, melyen az ügy az első bitóságnál tárgy altatott s elintéztetett. 19. §. Országgyűlési hivatalos és köztanácskozási nyelv a magyar , fenhagyatván mind a mellett az egyes országgyűlési tagoknak azon joga, hogy a köztanácskozásokban saját nemzeti nyelvöket is használhassák. 20. §. A törvények az 1. §-ban megnevezett valamennyi nemzet nyelvén hitelesen kiadandók, s minden hatóságnak azon nyelven is megküldendők, mely annak hivatalos nyelvét képezi, de a magyar és egyéb nyelvű szerkezetek között támadható kétséges értelem eseteiben a magyar szöveg lesz elhatározó. 21. §. Egyházközségekben és iskolákban, továbbá az egyházi hatóságok- és iskolai igazgatóságoknál, valamint az ezeknek alárendelt községeknél minden tekintetben azon nyelv használandó bels külügyvezetési s kezelési, illetőleg oktatási nyelvül, mely az illető egyházi vagy iskolai közönségnek nemzeti nyelvét képezi. 22. §. Az egyházi hatóságok és iskolai igazgatóságok a hatóságuk alatti községek- és hivata-