Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.
Irományszámok - 1865-133. Jelentése az 1865-dik évi országgyülés képviselőháza által a nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottság alválasztmányának
CXXXIII. SZÁM. 265 műveltségben, és minél magasabb volt az ő haladása, annál hamarább kifejtette és annál erősebben érvényesítette a polgári életben az emiitett jogokat. A nemzetiségi es r :me,m;nt természeti jog, nagyobb és előrehaladt nemzeteknél sokkal régebben kifejtetett már; és szerencsések, mert ez által politikai érettségi korba jutva, a nemzetiségi eszmék forradalmán régen túlestek. A kisebb nemzeteknél és népfajoknál csak a mostani néhány évtizedbenfelébredt ezen eszme és jog sok vitára, és néhol, különösen hazánkban szerencsétlen súrlódásokra i& adott alkalmat. A felébredt és csendesen fejlődő nemzetiségi eszméken a statusbölcs csak örülhet, mert ezen nemzetiség körüli mozgalmakat csak annak jeléül fogja tekinteni, hogy e körül buzgólkodó népfajok már kinőtték magokat a gyermekkorból. E nemzetiség körüli hullámzások előtte politikai érettségnek jelei lesznek, és hogy az által érettebb, ez állam szabad, megelégedett polgárokat nyer szolgai jellemüek helyett; ellenben egy szűkkeblű, riváldtó ember ezekben csak forradalmat, separatismust lát, és a nemzetiségi természetes jogok megadása vagy megvédése tárgyában felszólalókat lázadóknak, rajongóknak fogja bélyegezni, és igy a maga természetes jogai körül eszmélni és felszólalni kezdő népfajokat néhol a nagyobb népek mindjárt kezdetben a közügy nagy kárára lehangolni igyekszenek. Ez. a sors különösen a ruthének sorsa. Ily polgártársak nem tudják azt, hogy a természeti jogok, minő a nemzetiségi jog is, szabadsága felől támadt eszméket és vágyakat habár egy kis időre meg akadályozni igen, de az emberi szívből kiirtani nem lehet. A nemzetiségi eszmék olyanok, mint a tavaszi növény, mely ha egyszer a föld gyomrából kibujt, kalapácscsal sem lehet többé visszaverni a földbe. Az 184 7 / 8-ki országgyűlésen a honatyák az alkotmánynak minden honpolgárra kiterjesztéseáltál azt akarták elérni, hogy az ország sorsa ne csak néhány százezer kiváltságos polgár erejére, hanem 14 millió nép alapjára épittessék, mert igy az alkotmány épülete eró'sebb, hazánk függetlensége és jövendője biztosabb lesz; a szabadságnak minden honpolgárra kiterjesztése által el akarták érni azt, hogy az egyenjogúság alapján a polgárok közt a testvéri szeretet, egyetértés és összetartás megállapittassék. Azonban a nemzetiségi jog felett határozni részint a sebesen egymásra rohanó nehéz körülmények miatt, részint, hogy a közvélemény ez iránt jobban fejlődjék, a jövő országgyűlésre halasztotta. Azóta a nemzetiségi kérdés részint súrlódások által erősen kinőtte sajtó utján, magát a semlegességből, a közvélemény is mellette nyilatkozik. A nemzetiségek jogos és természetes igényeinek kielégítését sürgeti az előreha ladt korszellem, méltányosság és a népek érettsége, hogy a népfajok ne csak a közterhekben de a jogban is hasonlók legyenek. A mennyire szereti az ember a maga nemzetiségét, annyira tartozik tisztelni a másét: ez az emberi szívnek féltett kincse. A ki szereti a maga nemzetiségét, az szereti a maga hazáját is; és ha valakinek a nemzetisége a nagyobb vagy erősebb elemtől, vagy bár honnan le fog nézetni, annyiban csökken benne a hazaszeretet: ekkor magát a maga hazájában idegennek fogja tekinteni, a gunyolót pedig nem polgártársnak, hanem benne inkább a maga elnyomóját kénytelen nézni. Midőn mi a nemzetiség dolgában bátrak vagyunk felszólalni, távol van tőlünk, hogy mi más nemzetiségen fölülkerekedni vagy épen a magyar nyelven csorbát ejteni akarnánk: mert mi a magyar nyelvnek az elsőséget megadjuk, mely azt történetileg megilleti, s melyet magának műveltségénél fogva szellemileg kivívott. Ezt szeret jük, tanulmányozzuk, mert meggyőződésünk az, hogy minden honpolgár tartozik e nyelven tudni. Nincs tehát mit félteni a magyar nyelvet és a magyar nemzetiséget, mely mindenképen biztosítva van; hanem annál nagyobb okunk van nekünk rutheneknek félteni ami nemzetiségünket, mely semmikép sincs biztosítva. Nekünk rutheneknek: vagyis magyar oroszoknak panaszunk az, hogy nemzetiségünk se a törvényhozásban, se a megyei tisztikarban aránylag saját embereink által képviselve nincsen. A vallás nálunk, mely görög-kath., össze van forrva a nemzetiséggel: ez onnan szívja a szükséges tápnedvet; és ha ruthen nemzetiségünk lenézetik, gúnyoltatik vagy üldöztetik, ugy veszszűk ezt, mintha vallásunk is üldöztetnék. Minden e tekintetből netalán jövőben előfordulható kelleKÉPVH. IROMÁNYOK II. 186 5/ 7 34
