Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-103. Koronázási hitlevél

CIII. SZÁM. 199 Í03. szám. (cxxxvir. i'"ii:s, 1045. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Koronázási hitlevél. Mi I. Ferencz József, Isten kedvező kegyelméből ausztri ai császár, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Tót-, Halics-, Lodomér-, Ráma-, Szerb-, Kun- és Bolgárországok apostoli, ugy Illyria, Jeruzsálem stb. királya, Ausztria főherczege, Toscana és Krakkó nagyherczege, Lotharingia, Salz-burg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina herczege, Erdély nagy fejedelme, morvái őrgróf, Fel- és Alsó-Slézia, Modena, Párma, Piacenza, Guastalla, Osvieczim és Zátor, Teschen, Friaul, Ragusa és Zára stb. herczege, Habsburg, Tirol, Kyburg, Görz és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Feles Al-Luzsicza s Isztria őrgrófja, Hohenenis, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Trieszt, Kattaró és a szláv őrgrófság ura stb., mint Magyarország s társországainak [apostoli királya, adjuk emlékezetül jelen hitlevelünk rendében: hogy, miután dicsőségesen uralkodott fölséges I. Ferdinánd ur ausztriai császár, Magyarországnak e néven V-ik királya, a mi mélyen tisztelt és szeretett nagybátyánk még 1848-ik évi deczember 2-án Olmützben kelt lemondó levelénél fogva, mind az ausztriai császári koronáról, mind pedig az uralkodása alatt állott többi országai koronáiról ünnepély esen lemondott; miután továbbá fönséges császári királyi főherczeg Ferencz Károly ur, ami mélyen tisztelt és buzgón szerétett édes atyánk, a kit az örökösödés rendé szerint a trónöröklés illetett volna, erről lett lemondását ugyanazon alkalommal hasonló ünnepélyességgel nyilvánitotta : az 1723. évi 1. és 2. t. ez. által megállapított örökösödési rend szerint ránk, mint törvényesen jogosult örökösre szállott Magyarországban és tái'sországaiban a királyi trónöröklés. Mi tettleg át is vettük az uralkodást, közbe jött súlyos akadályok miatt azonban az 1791 -ik évi 3. t. ez. által kijelölt határidő alatt, mint Magyarország és társországai királya magunkat meg nem koronáztathattuk. Későbben 1861-dik évben megkoronáztatásunk végett öszvehiván az országgyűlést, fölséges Ferdinánd ur császárnak s királynak, mélyen tisztelt nagybátyánknak, és fönséges császári királyi főherczeg Ferencz Károly urnák, fiúi tisztelettel, szeretett édes atyánknak emiitett lemondási okiratait az országgyűlés elé terjesztettük ; megkoronázta tósunk azonban a fenforgott viszonyok- és nehézségeknél fogva ekkor sem teljesülhetett. Ujabban öszvehivtuk tehát 1865-dik évi doczember 10-dik napjára Pest szabad királyi városunkba a jelen országgyűlést királyi fölavatásunk és koronáztatásunk végett, s ezen országgyűlést saját legmagasabb személyünkben mi magunk nyitottuk meg és vezéreltük folytonosan. Hosszasabb tanácskozások után Isten kegyelméből végre sikerült atyai szivünk örömére az alkotmány visszaállítása által elhárítani azon nehézségeket, a melyek miatt királyi fölavatásunk és koronáztatásunk eddigelé elhaladt. Azon aggodalmakat pedig, melyeket az 1861-diki országgyűlés fölséges császár és király V. Ferdinánd ur, mélyen tisztelt és szeretett nagybátyánk, és fönséges császári királyi főherczeg Ferencz Károly ur, fiúi tisztelettel szeretett édes atyánk lemondási okirataira nézve ismételt fölirataiban elénk terjesztett, eloszlatta a felelős minisztériumunknak a jelen országgyűlés szine előtt nevünkben tett nyilatkozata, melyben legmagasabb jóváhagyásunkat kijelenté arra nézve, hogy az emiitett . lemondások formahiányaiból az ország törvényes önállására s függetlenségére nézve káros követkéz-