Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-103. Koronázási hitlevél

200 CIII. SZÁM. tetések ne vonathassanak, s a trónlemondás ténye jövőre Magyarország külön megemlítése, értesítése mellett, és alkotmányos hozzájárulásával történjék, s e részben az ország jogainak biztosítására ünnepélyes megkoronáztatásunk után azonnal külön törvény alkottassék. Az ország főrendéi és képviselői tehát tekintetbe véve a hazai törvények rendeletét, azok értelmében minket, mint Magyarország és társországai trónjának és koronájának törvényes és valóságos örökösét, mentül előbb megkoronáztatni óhajtván, jobbágyi hódolattal járultak elénk, s alázattal kértek, hogy mi, az ország sarkalatos törvényei szerint, mindenesetre még szerencsés megkoronáztatásunk előtt kiadandó koronázási hitlevelünkben, az ország jogai biztositására az alább irt czikkeket, s minden azokban foglaltakat kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmunkkal helybenhagyni, megerősiteni, s mind magunk kegyelmesen megtartani, mind mások által is megtartatni méltóztatnánk. Mely czikkek tartalma következő: 1. Szentül és sértetlenül megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk tartatni az 1723-dik évi 1. és 2-dik törvényczikkekben megállapított királyi trónöröklést; az 1791dik évi 3. tczikk értelmében teljesítendő koronázást; Magyarország s társországai jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét. Szentül és szigorúan megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is megtartatjuk Magyarország és társországai törvényesen fenálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű szokásait, és az eddigelé országgyülésileg alkotott, s dicső elődeink, Magyarország koronázott királyai által szentesitett, valamint ezután országgyülésileg alkotandó s általunk, mint koronázott magyar király által szentesítendő törvényeit, minden pontjaikban, czikkeikben és záradékaikban ugy, a mint ezeknek értelme és gyakorlata a király és országgyűlés közös megegyezésével fog megállapittatni, kivéve mindazonáltal dicsőült II. András 1222-dik évi törvényének azon megszüntetett záradékát, a mely igy kezdődik: „Quodsi verő nos", ezen szavakig: „In perpetuum facultatem." Mindezek biztositására szolgáland azon királyi eskünk is, a melyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső elődünk I. Ferdinánd koronázási esküje szövegének alapján koronáztatásunk alkalmával le fogunk tenni. 2. Az ország szent koronáját, az ország lakosainak régi törvényes szokása s a hazai törvények szerint, az országban fogjuk mindenkor tartani, s a kebelökből valláskülönbségre való* tekintet nélkül választott és megbízott világi személyek által őriztetni. 3. Magyarország és társországainak mindazon részeit és tartozmányait, a melyek már viszszaszéreztettek, és azokat, a melyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, koronázási eskünk értelmében is, a nevezett országhoz és társországaihoz visszakapcsolandjuk. 4. Abban az esetben, melyet Isten kegyelme messze távoztasson, ha az ausztriai fó'herczegek mindkét nemének magvaszakadása, elsőben is a dicső emlékezetű ősatyánk, Vl-dik, illetőleg Ill-ik Károly, utána dicsőült I. József, végre dicsőült I. Lipót császárok és magyar királyok ágyékaiból leszármazó örökösök kihaltával bekövetkeznék : a királyválasztás és koronázás előjoga az 1723-ik évi 1. és 2. t. ez. rendelete szerint is visszaszáll Magyarországra és társországaira, s ezen országoknál régi szokásaik szerint az sértetlenül megmarad hajdani érvényében és állapotában. 5. A mint fentebb az 1. pontban foglaltatik, valahányszor jövendőben ilyen koronázás Magyarországban országgyülésileg teljesítendő: örököseink és utódaink, a koronázandó örökös királyok kötelesek lesznek mindannyiszor ezen hitlevélbeli biztositások elfogadását előrebocsátani és arra az esküt is letenni. > . Mi tehát az országgyűlés fönebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyai szivünk kegyes hajlamánál fogva a fön beigtatott összes czikkelyeket, s mindazt, a mi azokban foglaltatik, egyenkint és öszvesen helyeseknek s előttünk kedveseknek valljuk, s azokhoz kegyelmes megegyezésünkkel hozzájárulunk , Ígérvén, és királyi szavunkkal biztositván Magyarországot és társországait, hogy mindezen előrebocsátottakat magunk is me gtartandjuk, és bármely rendű s állású alattvalóinkkal is megtartatjuk, a mint azokat jelen hitlevelünkkel elfogadjuk, helybenhagyjuk és megerősítjük.