Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.
Irományszámok - 1865-87. Törvényczikk a magyar korona országai és az ő felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekű viszonyokról s ezek elintézésének módjáról
LXXXVII. SZÁM. 161 Ez okból Magyarország főrendéi és képviselői nem ínulaszthaták el gondoskodni oly módok- " ról, a melyek lehetővé tegyék, hogy azon alapszerződés, a mely az 1723. évi I, II. és III-dik törv: czikkek által a felséges uralkodóház és Magyarország közt létre jött, a mely egy részől a birodalmi kapcsolathoz tartozó országok és tartományoknak az 1723. I. és II. t. czikkek értelmében együttes és elválaszthatlan birtoklását, más részről pedig Magyarországnak önálló törvényhozási és kormányzati függetlenségét biztosította, lényegében jövőre is sértetlenül fentartassék. Ennélfogva szükségessé válván, hogy a birodalom két fele közti közös viszonyok pontosan és határozottan kijelöltessenek; shogy a két egymástól független alkotmányos képviselet közti érintkezés módja eme közös viszonyok elintézése körül szabatosan megállapittassék: az országgyűlés erre vonatkozólag a következőkben állapodott meg: 1. Azon kapcsolat, mely egy részről a magyar korona országai, más részről ő felségének többi országai és tartományai között jogilag fenáll, az 1723. 1, 2 és 3 törvény czikkek által elfogadott pragmatica sanctión alapszik. 2. Megállapítván ez ünnepélyes alapszerződés a Habsburg-ház nőágának trónöröklési jogát, kimondotta egyszersmind, hogy azon országok és tartományok, melyek a megállapított öröklési rend szerint egy közös uralkodó alatt állanak, feloszthatlanul és elválhathinul együtt birtoklandók. E határozottan kimondott elv folytán a közös biztosság együttes erővel leendő védelme és fentartása oly közös és viszonyos kötelezettség, mely egyenesen a pragmatica sanctióból származik. 3. De ezen megállapított kötelezettség mellett határozottan kikötötte a pragmatica sanctió azon föltételt is, hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önállása sértetlenül fentartassék. 4. E két alapeszmét tartotta szem előtt a magyar országgyűlés azon viszonyok meghatározásánál, melyek Magyarországot a közös fejedelem uralkodása alatt álló többi országokkal közösen érdeklik. S valamint egy részről kész volt Magyarország a múltban, ugy készleend jövendőben is mindenkor teljesiteni mindazt, a mit a pragmatica sanctió szerint a közös biztosságnak együttes erővel védelme és fentartása mulhatlanul megkíván: ugy más részről oly kötelezettségeket, melyek e czélon túlterjednek, s annak elérésére nem elkerülhetlenül szükségesek, magára nem vállalhat. 5. Ezelőtt Magyarországot illetőleg mindazokra nézve, mik az érintett viszonyokra vonatkoznak, a magyar országgyűlés s a magyar király köz egyetértéssel intézkedtek, és ez intézkedések megállapításánál más ország befolyással nem birt, mert a magyar király, mint az uralkodása alatt álló többi országok absolut fejedelme, azon országoknak érdekeiről és teendőiről absolut hatalommal rendelkezett. Most azonban, a legmagasabb trónbeszéd szerint, lényegesen változott a helyzet-az által, hogy őfelsége „ alkotmányos jogokkal ruházta föl többi országait is, azokat tehát absolut hatalommal ezentúl nem képviselheti, s azok alkotmányos befolyását nem mellőzheti." 6. Irányadóknak tekinti az országgyűlés e szempontokat, midőn kijelöli a főelveket, melyek a közös viszonyok megállapításánál alapul szolgálnak. Kiindulási pontja e részben a pragmatica sanctió, melyet mind ő felsége, mind az országgyűlés, közösen elismert kiindulási pontul tűzött ki. 7. A pragmatica sanctió szerint közös ugyan az uralkodó, a mennyiben Magyarország koronája is ugyanazon fejedelmet illeti, a ki a többi országokban is uralkodik ; de még ez nem teszi szükségessé, hogy a fejedelem udvartartásának költségei közösen állapíttassanak meg. Ily közös megállapodást a Dragmatica sanctióban kitűzött czélnem igényel, Magyarország alkotmányos önállásával pedig s a magyar király fejedelmi magas tekintélyével sokkal inkább megegyez, hogy a magyar országgyűlés, a felelős magyar minisztérium előterjesztésére, külön szavazza meg a magyar király udvartartása költségeit. Se kár, se jogsérelem nem okoztatik ez által ő felsége többi országainak. Az udvartartás költségeinek megszavazása és kiszolgáltatása tehát közös ügynek nem tekintetik. 8. A pragmatica sanctióból folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerü vezetése. E czélszerü vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő felsége uralkodása alatt álló Összes országokat együtt illetik. Ennélfogva a birodalom diplomatikai és kereskeKÉPVH. IhOMÁNYOK. 186 5 / 7 . II. 21
