Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-87. Törvényczikk a magyar korona országai és az ő felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekű viszonyokról s ezek elintézésének módjáról

160 LXXXVII. SZÁM gyűlés azon nagy terjedelmű autonómiát, melyet a horvátországi küldöttség, az általa képviselt országok részére követel, nem véli sem az emiitett országokra, sem a közös koronára nézve oly jótékonynak, mint azt ama küldöttség állította; — tekintve mégis a testvéri egyetértés szükségét: hajlandó ahhoz a gyakorlatilag lehető legszélesb terjedelemben hozzájárulni. Végre : Azon nehézségekre nézve, melyek a területre vonatkozólag felhozattak, a magyar országgyűlés ragaszkodik saját küldöttségének e részben az ország jogaira nézve kifejtett nézeteihez. Ha Horvát-, Tóth- és Dalmátországok gyűlése jelen testvéri felszólításunkat elfogadja, s ezáltal azon közjogi alapelv, melyet közösen elismerünk, a magyar korona országainak öszvetartozandósága tettleg is életbe lép; biztosan remélhető, hogy a Magyar- és Horvát-, Tót- és Dalmátországok között még ki nem egyenlített viszonyok minden részletei kölcsönös egyetértéssel s megnyugvással fognak elintéztetni. A magyar országgyűlés a maga részéről mind jelenben, mind az egyezkedés további folytatásában kész lesz mindenkor Horvát-, Dalmát- és Tótországoknak megadni mindazon biztosítékokat, melyeket azok történelmi és nemzeti igényeikre nézve jog és méltányosságszerint kívánhatnak. S7. szám. (CXXIV. ÜLÉS, 901. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Törvényczikk a magyar korona országai és az ő felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekű viszonyokról s ezek elintézésének módjáról. 0 császári s apostoli királyi felsége, miután többi országait és tartományait alkotmárTyos jogokkal ruházta fel, legmagasabb trónbeszédében, melylyel megnyitni a jelen országgyűlést méltóztatott: Felszólitá az országgyűlést, hogy a pragmatica sanctiónak, mint kölcsönösen elismert jogalap nak, elveiből kiindulva, gondoskodnék oly módokról, melyeknél fogva mind Magyarország és társországainak a pragmatica sanctió által is biztosított közjogi és belkormányzati önállósága, mind a birodalom biztosságának és együtt maradásának életfeltételei sértetlenül megóvassanak, egyszersmind pedig a fenérintett közös ügyek alkotmányos elintézésénél egy részről a magyar korona országai, más részről ő fölsége többi országai és tartományai alkotmányos befolyása biztosittassék. Őszinte öremmel üdvözölte az országgyűlés ő császári s apostoli királyi felségének ezen legmagasb elhatározását, mely szerint az alkotmányos kormányzat rendszerét az egész birodalomban megállapítani óhajtván, ez által trónjának fényét s a birodalom erejét és hatalmát mindannyi, népeinek a közügyek iránti érdekeltségére, mint természetszerű s ennélfogva legszilárdabb alapra, kivánta fektetni.