Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-85. Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata

152 LXXXV. KSZÁM. rabban tartott országgyűlésen, illetőleg ekkor fölolvasott jelentésükben kiemelték, hogy ő fölsége a kk. és rr. abbeli kivánatának, igtattatnék törvényczikkbe Mária Terézia kiváltsága, eleget tett s megengedte, hogy a fiumei kormányzónak a főrendi, Fiume és Buccari városok követeinek pedig a követek táblájánál hely és szavazat adassék. Ellenben a háromegy királyság országgyűlése, támaszkodva az 1807-ki 4-ik ezikkre, saját országgyűlése 8-ik czikkében a háromegy királyság országgyűlésén is helyet és szavazatot adott a fiumei kormányzónak s a fiumei és buccarii városi követeknek. E czikk, alakjánál fogva, oly jelentékeny, hogy lehetetlen itt mellőznünk. így szól: ,,Ex incidenti, quod medio articuli 4-ti novissime dicto civitas Fluminensis cum portu per augustissimam imperatricem et reginam Mariam T. peculiari diplomate jam regno incorporata ad idem regnum pertinere declaretur; cum per provocatum in articulo benignum diploma et inscriptum ab eadem immortali imperatrice et regina ad regnorum horum ss et oo. sub. 5-ta 9-bris 1777-i dimissum praelibata civitas immediate regno Croatiae incorporata et jpraeexistenti Severinensi comitatui ingremiata sit: civitatem et portum Fluminensem pro integrante hujus regni parte considerant inclyti ss. et oo. hacque consideratione ducti dominó gubernatori sédem in regni congregationibus post supremos comites, ejusdem verő civitatis ablegatis inter liberas regiasve civitates sédem et votum tribuerunt, comite bano interpellato, ut invitatorias pro futuris regni congregationibus tam ad d. gubernatorum, quam et praedictam civitatem demittere dignetur; suae Majestatis ssmae, quod per civitatis et portus Fluminensis inarticulationem beneíicii per immortalis memóriáé augustissimam aviam suam regno exhibiti complimentum benigne procurare dignata sit, humillimas gratias agendas ss. et oo-es decreverunt." Tehát a horvát kk. és rr. az 1807-diki 4-dik czikkben Fiúméra való joguk semmi sérelmét nem látták; e czikkbe tehát bele nem egyezhettek oly értelemben, melyet ennek az ellenfél ^tulajdonit. Ép azért lehetetlen az 1807-ki törvényczikk nevében a kk. és rr. nyilatkozataira oly értelmet ráfogni, mely ellenkezik azzal, a mibe beleegyeztek. Az 1807-ki 4-ik czikkbe egyezésök értelmét megmagyarázták ők az által, hogy ő felségének köszönetet szavaztak azért, mert Fiume beczikkelyeztetése által a királyságnak Mária Terézia részéről adományozott kegyelmet tetézte, és hogy, ugyanazon alapon, a fiumei kormányzónak s az illető városi követeknek a háromegy királyság országgyűlésén helyet és szavazatot adtak. De a törvényhozás másik tényezője sem látott ellenmondást az 1807-ki magyar országgyűlés 4-dik s az 1808-diki horvát országgyűlés 8-dik czikke között. Ferencz király ugyanis 1808-diki augusztus 19-kei leiratával a 8-dik czikket megerősité és megengedé, hogy a fiumei kormányzónak és városi követnek a háromegy királyság országgyűlésén hely és szavazat adassék. E kegyelmi tényt a horvát kk. és rr. az 1809-dik év kezdetén Zágrábban tartott országgyűlésen megköszönték, mint ezen országgyűlés 4-dik czikkéből kitetszik. Az 1807-diki magyar országgyűlés 4-dik czikke tehát Fiumét a magyar korona részének ismeri, s neki a magyar korona királysága és országai közös törvényhozásában helyet ad, az 1808-i horvát országgyűlés 8-dik czikke pedig Fiumét Horvátország kiegészítő részéül ismeri, s neki a háromegy királyság külön országgyűlésén ad helyet és szavazatot. Azonban Fiume nem élvezhette azonnal jogát, még pedig se a magyar, se a horvát országgyűlésen , minthogy már a következő 1809-dik évben ugy ő maga, mint Horvátországnak a Száváig terjedő többi része, a Ferencz és Napóleon császárok közt létrejött szerződés folytán, a franczia biodalom alkatrésze lőn. A horvát terület ezen megcsonkítása fájdalmasan érinté a horvát kk.-at és rr.-et, miért is az 1811-diki magyar országgyűlésre küldött követeiknek meghagyták, álljanak elő sérelemmel (gravamen) e részeknek a nemzet hozzájárulása nélkül („citra nationis influxum") történt átengedése miatt, mire ő felsége kijelenté, hogy neki magának áll jogában eldönteni a békeszerződés feltételeit („quod dijudicatio motivorum ad solam pertineat majestatem"). Csak 1822-ben lépett Horvátország emiitett része ismét közösségbe a magyar koronával. Ó felsége ugyanis 1822-ki július 5-dikei leiratában tudatta a horvát bánnal, hogy az 1809-ben elsza-