Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-85. Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata

LXXXV. SZÁM. 153 kitott részek november 1-én a magyar-horvát törvényhatóságokhoz visszacsatolandók. Egy nappal előbb, t. i. ugyanazon évi október 31-kén Majláth József, akkori elnök a magyar kincstárnál, mint királyi biztos a közgyűlést Károlyvárott megnyitá. Előadta az egybegyűlt közönségnek, hogy nem csak biztosnak van kinevezve, hogy a háromegy királyságba ,,a szávántuli részeket, a magyar tengermelléket és a fiumei kikötőt" visszakeblezze, .hanem egyúttal főispáni helyettesnek is Szeverinmegyébe mindaddig, mig legfelső helyen végkép nem döntetik el: vajon a szeverini kertilet (districtus) politikai és kereskedelmi okokból újra Szeverinmegyévé alakitandó-e át, mint hajdan volt? Addig is az újra bekeblezett részekből külön szeverini kerület volt alakítandó. Az 1822-diki szeptember 25-dikei királyi leirata m. kir. udvari kanczellária utján Majláthoz intézve, megjelölé az elszakított részeket, melyek a királyságba keblezendők. Azok következők valának : a szávántuli vidék, a mint 1809 előtt Zágrábmegyéhez tartozott; azután Károlyvár sz. kir. város, ugy mint Fiume és Buccari kereskedő városok területe; végül a fiumei kormányzóság területe. Erre a kerület tisztikara neveztetett ki, t. i. alispán, főjegyző, stb. Mindjárt a legközelebbi közgyűlésen, mely november 3-dik és következő napjain tartatott, a Horvátországba kebelezett szeverini kerület, az egykori" megye módjára, két főjárásra, t. i. a kulpa- és a tenger-mellékire osztatott s ez utóbbinak főszolgabirája, Fodróczy Zsigmond, Fiúméba küldetett, a fiumei kerületi kapitányság hivatalától átveendő a tengermelléki főjárásra vonatkozó irományokat. Ugyancsak az emiitett legmagasabb leirat elrendelte, hogy az előbbi kormányzat Jatti a fölebbezésben levő pörök a báni táblához teendők át. Az elszakított részek ezen visszakeblezése fölött nagy volt a közöröm. Báni fölhívásra a szeverini kerület három, Fiume városa szintén három küldöttet (Adamich, Scarpa és Massart) nevezett ki, kik a többi horvát helyhatósági követekhez csatlakozván, báni vezérlet alatt megvitték köszönetüket az akkor Veronában tartózkodó király nak, még pedig az egész nemzet nevében, hogyhazáját ekkép legalább részben kiegészítette. Azon jelentésben, melyet a bán az 1825-diki augusztusban egybegyűlt országgyűlésnek tett, s melyben beszédei a királyhoz és a királynéhoz is közöltetnek, mindenütt a szávántuli részeknek Horvátországba és a magyar koronába keblezése említtetik. A magyar udvari kanczellária 1823-diki augusztus 8-án kibocsátott leiratával tudtára adta a szeverini kerület alispánjának, hogy ő felsége elhatározta egy külön Szeverinmegye szervezésétől elállani, s a szeverini kerület, azon részszel együtt, mely 1809 előtt Zágrábmegyéhez tartozott, ezen megyéhez visszacsatolandó. Ez meg is történt Zágrábmegye azon évi szept. 15-én tartott közgyűlésén. így újra szétmállott a kulpántuli Horvátországban azon mag, mely körül az egész táj a tengerig öszpon tosulni kezdett. , , Mellőzvén az utasítás azon pontját, melyet a horvát kk. és rr. az 1825-ki országgyűlésre küldött követeiknek adtak, hogy t. i. járjanak közbe ő felségénél, hogy biztosítson a fiumei kormányzó részére a kereskedelmi ügyekben szintoly hatáskört, a minő a trieszti kormányzóé, mely alkalommal világosan hivatkoztak az 1777-iki szept. 5-kei leiratra,mely által pedig Fiúménak Horvátországba közvetlen keblezése tudtul adatott: mellőzvén mindezt, csak annyit említünk, hogy az 1827-diki 13-dik czikkben a szávántuli és tengermelléki részeknek, vagyis a magyar tengermelléknek ,,a magyar koronához" keblezése igtattatott törvénybe, e szerint hát megint átalános kifejezés használata mellett. Ezen visszakapcsolt részek, mint a czikk mondja, ugyanazon állapotba helyeztetnek vissza, melyben 1809 előtt voltak, azaz más szóval, a melybe azokat II. József helyezte. Ez okból most sem lépett életbe az 179%-ki 61-dik czikk. Különben Fiume az 1808-ki 8-dik czikk értelmében követei által képviselve volt az 1825-ki horvát országgyűlésen, s ezen követei a fölhozott utasítás megállapításában közreműködtek, ide értve a fiumei kormányzó hatáskörére vonatkozó pontot is. Ürményi Ferencz fiumei kormányzó ugyanezen czikk értelmében báni levél által az 1836-diki augusztus 4-ére egybehívott horvát országgyűlésre meghivatván, e meghívást nem vetette el, hanem Vlassich bánhoz július 6-án kelt levelében mentséKÉPVH. IROMÁNYOK. II. 186%. • 20