Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-85. Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata

LXXXV. SZÁM. 151 szerinti föl nem említése mellett, Fiúménak csakis Magyarországba keblezése vétessék föl törvényczikkbe. Felötlő, hogy azon választmány, mely e törvényczikket el volt készítendő, elfogadta a horvátországi szöveg ugyanazon idézett szavait; e szavakat pedig: „tanquam indissolubili nexu jam cum Croatia et sacra regni corona nexa" a „Croatia" szó kihagyása mellett a következő'szerkezettel cserélte föl: ,,tanquam indissolubili nexu jam cum s. regni corona nexa." E szerkezet ugyan ki nem zárja az elsőben foglalt értelmet, azonban oly egyenesen és világosan sem fejezi ki. A választmány javaslata még világosabban kifejeztetett a mondott törekvés előnyére, s az uj szerkezeit szövegébe némely oly szó vétetett föl, mely később előfordul az 1807-ki 4-ik t. czikkben. A magyar országgyűlésen volt horvát követek a horvát kkat és rret, kik 1791-ki július 7-ik és következő napjaira Zágrábban egybegyűltek, értesítették abbeli törekvésök felől, hogy Fiúménak Horvátországba keblezése törvénybe igtattassék. Ennek következtében a kk. és rr. elhatározátk, hogy e végből külön fölirattal járulnak ő igéhez, s érveiket, melyek közöl némelyek, Fiúménak földirati helyzetén alapulván, mai nap is tekintetbe vehetők, ime kérelemmel fejezik be: „Quapropter Ma jestatem vestram ssam humillime exoramus, quatenus promissis in benignissimam considerationem sumtis, űrben et portum Fluminensem immediate regno Croatiae, per hoc verő mediate s. regni Hungáriáé coronae incorporari facere dignetur." Tengermellékünkön e közben minden ugy maradt, a mint II. József önhatalmúlag megállapította volt; habár a többi tengermellék, ha szintea fiumei kérdés a fölhozott okoknál fogva fön is akadt, maga az 179 °/, -ki 61-dik tczikk értelmében is, tartozott volna Horvátországgal közelebb érintkezésbe lépni, a fiumei kormányzóságtól pedig mindazon ügyekben különválni, melyek e kormányzóság hatáskörének fön nem tartattak. Azonban a horvát kk. és rr. azontúl sem hagytak föl a törekvéssel, hogy Fiúménak Hor vátországba keblezése törvénybe igtattassék s vége vettessék azon állapotnak, melybe a tengermellék II. József elhatározása folytán jutott. Az 1802-ki magyar országgyűlésre kiküldött követeiknek ugyanis azon utasítást adták, követeljék Fiúménak Magyarországba keblezésének törvénybe igtatását, valamint Fiume és Buccari városok képviseltetését a magyar országgyűlésen. Azonban a követek törekvése nem hozta meg az óhajtott gyümölcsöt, minthogy legelőször ő fölsége eleinte a fiumei kérdést hallgatással mellőzte, aztán pedig az október 20-kai föliratra azt válaszolta, hogy Fiume városa és kikötője fontos okokból („gravibüs de causis") egyelőre be nem czikkelyezendő, azonban rajta lesz, hogy az ide vágó akadályok elhárittassanak s a kk. és rr. kielégíttessenek. Hasonló utasítást kaptak a horvát kk. és rr. az 1807-ki magyar országgyűlésre. Ez országgyűlésen Fiume bekeblezése ugyan valahára törvénybe igtattatott a 4-ik czikk által, azonban az 179 % -ki országgyűlés választmányának javaslata szerint oly átalános kifejezés mellett, mely ugyan ki nem zárja,de ki sem fejezi világosan azon értelmet, miszerint Fiume csak közvetve, azaz Horvátország közvetítése mellett, van Magyarországhoz társul csatolva. Nem zárja ki ez értelmet már csak azért sem, mert e czikk az mondja, hogy Fiume M. Terézia által „külön kiváltságnál fogva máris be van kebelezve a királyságba" („peculiari diplomate jam regno incorporata"), s a „királyság" szó vagy „regnum" gyakran a magyar korona és állam, azaz a magyar korona valamennyi királysága és országa területének értelmében használtatik. Itt utalunk arra, a mit a horvát országgyűlés 1777-ki október 27-kei föliratából e tekintetben fölhoztunk, mely fölirat Fiúméról és a tenger mellékről majd azt mondja, hogy Horvátországba , majd, hogy Magyarország szent koronájába, majd meg, hogy a királyságba kebelezvék. A 4-ik czikk föntebb idézett szavai nem zárják ki ez értelmet azért sem, mert azokban M. Terézia külön kiváltságlevelére történik hivatkozás; s ha itt még az 1779-ki april 23-kai kiváltság is értetik, ebből az következik, hogy az idézett czikk által Fiume közvetlenül Horvátországba, közvetve pedig Magyarországba van kebelezve, miként ezt körülményesen kifejthettük. Se az akkori horvát küldöttek, se a horvát kk. és rr. nem értették e czikket ugy, mintha az Fiumét a háromegy királyság foglalatából kirekesztené. Amazok az 1808-ki február 29-kén Zág-