Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.
Irományszámok - 1865-85. Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata
150 LXXXV. SZÁM. pedig ugy, a mint azt az 1777-ki augustus 29-kén kelt kir. leirat megállapította. Ugyanez évben a fiumei törvényszék előtt folyt le egy pör, egyfelől a trieszti és fiumei társulat, másfelől a fiumei czukrász Dede Ottó közt, s e pörben a városi törvényszéktől a kapitánysági tanácshoz, s ettől a báni táblához történt a fölebbezés. 1779 óta több ily példa fordul elő. Már ez is bizonyítja, hogy a mondott kiváltság 1-ső pontja Fiume városát és kerületét nem keblezte Magyarországba : mert ha ez volna azon oklevél értelme, ez esetben Fiume és Horvátország közt 1779-ki april 23-ika óta.minden kapocs és minden viszony megszűnt volna, a mi pedig nem történt, sőt az ellenkező. Midőn II. József 1786-ki marczius 20-kai rendeletével Szeverinmegyét megszüntette , megint kiesett egy lánczszem a Fiume és Horvátország közt fönállott kapcsolatból. Ezen rendelet következtében Szeverinmegye egy része, mely a vinodoli, hojekini és fiumei járásokból állott, közvetlenül a fiumei kormányzóság igazgatásának, vagyis a magyar tengermelléki kormányzatnak vettetett alá. Ámde József császár ezen önkényes rendeletére az alkotmányos Magyarország egyetlen fia sem fog hivatkozni. Miután e szerint röviden kifejtettük, hogy 1776-ban Fiume városa és kerülete közvetlenül Horvátországba kebeleztetett, és hogy ebbeli helyzete a terület határa tekintetében az 1779-ki april 23-kai kiváltság folytán nem változott; miután ekkép megfejtettük és megerősítettük azon szavak egyetlen igazi értelmét, melyek ellenérvül hozatnak föl : nem maradna egyéb hátra, mint hogy átmenjünk az 1807-ki 4-ik czikkre, melyre Magyarország tisztelt küldöttsége hivatkozik. Azonban legyen szabad előbb rövid vázlatban elsorolnunk azon phásisokat, melyeken a fiumei kérdés 1790 óta, t. i. azon országgyűlés óta átment, mely hivatva volt a magyar-horvát alkotmányon ejtett sebeket orvosolni. Az 179%-ki magyar országgyűlésen a háromegy királyság kk-ai és rr-ei többek között azt is előterjesztették, czikkelyeztessék be külön törvénybe a tengermelléki részeknek és Fiúménak Horvátországba keblezése. Az illető előtérjesztvény azt mondja, hogy Mária Terézia Fiume városát és kerületét Horvátországba s általa Magyarország szent koronájába kebelezte („Croatiae et per eam s. regni Hungáriáé coronae"); ezután pedig folytatja : ,,Status et ordines pro insigni hac clementia regia perenne devotae gratitudinis suae monumentum hoc articulo constituere, una a sua majestate sacratissima benigne assecurari cupiunt, quod urbs haec et portus Fluminensis indissolubili nexu jam cum Croatia et sacra regni corona nexa, ab eadem nunquam avelletur; sed tanquam pars ad eandem spectans, semper pro porta exitus commercii hungarici consideretur et in statu suo privilegiali constanter conservabitur." Ez előterjesztvényben tehát a horvát rendek , legkevésbé sem zavartatva az 1779-ki april hó 23-kai kiváltság által, Fiumét már Horvátországba keblezettnek tekintették, s jól megfontolván annak jelentőségét a magyar közösségben, hogy t. i. Fiume a magyar kereskedelem kapuja legyen a nagy világba, magok részéről is támogatták Fiume azon kivánalmát, hogy e város a kereskedés tekintetéből ,,a maga kiváltságos állapotjában u föntartassék, azaz maradjon különálló szabad test a magyar államközösségben. Ismeretes dolog, hogy a horvát rr. ebbeli kivánatai az 179 /^ -ki országgyűlésen nem teljesíttettek : mert, mialatt a tengermelléki részek bekeblezése a horvát követek javaslatához képest a 61-dik czikkben törvénynyé emeltetett, a Fiume városa bekeblezését illető javaslatra azt válaszolá ő felsége, hogy ezen kérdés végleges elintézése előtt jónak találta a német örökös tartományok és maga a sz. római birodalom véleményét megkérdeni. A krajnai kk. és rr. ugyanis azt gondolták, hogy joguk van Fiúméra, minthogy az régebben a krajnai herczegséghez tartozott volna. Ez által indittatva Roschmann Kassián, titkos levéltárnok iparkodott ezt egy külön, már 179l-ki november 18-kán elkészült értekezésben kimutatni. Ez értekezés 1792-ki február 9-kén kelt leirattal a m. kir. helytartótanácshoz küldetett át a végből, kérdené meg iránta Pray György és Fiume városa véleményét. Az 179°/'i-ki magyar országgyűlésen azontörekvés tűnt föl, hogy, Horvátországnak név
