Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-85. Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata

LXXXV. SZÁM. . 149 kifejezés, hanem egyúttal épen annak ellenkezője mondatik ki, a mit belőle az ellenfél kimagyarázni törekszik. Mert hiszen, Fiúménak közvetlenül Magyarországba kebleztetése esetébenmig Buccari s kerülete közvetlenül Horvátországba lett volna foglalva, azaz, ha e két kerület, bár egyazon korona alatt, két külön királysághoz tartozik vala : nem csak fölösleges, hanem semmi értelme sem lett volna, a fiumei oklevélben tiltakozni az ellen, hogy a fiumei kerület a buccarival össze ne tévesztessék, valamint például csakugyan nem volna értelme olyféle rendeletnek, hogy Baranyamegye valamelyik járása, belső igazgatása tekintetében, össze nem tévesztendő a legközelebb fekvő Verőczemegye valamely szomszéd járásával. Ezen magyarázatunkban meg nem zavarnak ezen szavak: „Sacrae regni Hungáriáé coronae adnexum corpus." Ezen szavak t.i. nem zárják ki Fiúménak közvetlenül Horvátországba kebleztetését, s csak épen a magyar sz. koronába kebleztetését jelölik meg. Ezt pedig eddig senki sem tagadta; sőt ilyetén bekeblezést értettek a horvátországi kk-ok és rr-ek. a mint azoknak 1777-ki október 27-kén kelt s már fölhoztuk előterjesztéséből kitetszik. Abban ugyanazon szavak olvashatók, mint a másfél esztendő múlva kiadott oklevélben. így, miután a Fiúménak Horvátországba keblezéséről szóló mondatot idézik, következőképen folytatják: „Legalem hanc . . . providentiam, verut caeteroquin ad effectum regni legum circa eorum, quae ad s. regni Hungáriáé coronae, jurave regni pertinent, reincorporanda legibus regni constituta sünt . . . praesusceptam de genu humillime veneramur." Ezután a fiumei kormányzóság ellen nyilatkozván, ezt mondják: ,,Quod portus etdistrictus ads. regni Hungáriáé coronam, adeoque jura regni spectantes et quocunque tempore incorporandae non ad normám aliarum provinciarum, sed propriis ipsius regni Hungáriáé dietaliter conclusis legibus subsint et gubernandae veniant; consequenter, dum ad effectum conditarum eatenus legum regno et ejus jurisdictioni reapplicantur, nulla in iis gubernatoris Fluminensis, velut caeteroquin ab universali regni legum systemate separata et Tergestini gubernatoris activitati conformata jurisdictio, seu etiam dependentia sustineri possit." Végre Fiumét s a bekeblezett többi horvát tengermelléket igy nevezik: „reincorporatae partes, velut ad s. regni coronam et regni jura pertinentes." Ha mindezt megfontoljuk, belátjuk, hogy az 1779-ki april 23-kán kelt egész oklevélben-semmisincs, a mi bárkit is fölhatalmazna oly magyarázatra, mintha ezen kiváltság [által Fiume és kerülete Magyarországba kebleztetett volna,vagy ezen kivált ságnál fogva Fiume városának és kerületének államjogi helyzete a terület határa tekintetében Horvátország irányában bármiben is megváltozott volna. Azon ügyekben, melyek az alkotmánynál fogva a kir. helytartótanács körébe tartoznak, a horvát kir. helytartóság megszűntével megszűnt egyszersmind a Fiume és Horvátország közt fönállott összeköttetés, s ez által a Fiume és Magyarország közti közigazgatási kapocs szorosabbá lett, valamint szorosabbá lett az Horvát- és Magyarország között is. Ezen kapocs Fiume és Magyarország közt annál szorosabb vala, minthogy a kormányzóság a maga ügyeiben közvetlenül a magyarországi főbb hatóságokkal érintkezett, s maga a kormányzó egyszersmind Fiume városa és kerülete polgári kapitánya volt s igy magokra a fiumei közügyekre is nagy befolyással lehetett. Azonban az 1779-ki april 23-kán kelt oklevél után Fiume közvetlen összeköttetésben maradt Horvátországgal, a mennyiben mindkettejök önkormányzatában érintkezési pontok maradtak fön. Fiume ezentúl is Szeverinmegye alkatrésze maradt: falai közt tartattak a megyegyülések 1779-ki deczember 3-dik és következő napjain, 1780-ki april 6-dik és következő napjain, 1785-ki január 3-dik és következő napjain. Az illető jegyzőkönyvben olvasható: ,,in libera űrbe maritima Fluminensi, inclito comitatu Severinensi ingremiata." Ezen megyegyülésekben Fiume szintén gyakorolta jogát képviselői által; s midőn az idő -járása akadályozta a Károlyvárt tartott megyegyűlésen megjelennie, polgári kötelességének tartotta 'elmaradását a gyűlés előtt Írásban igazolni. A m. kir. helytartótanács 1780-ki augustus 21-kén kelt s Szeverinmegye közgyűlésében kihirdetett intézménye a buccarii és fiumei kerület adóilletékét a megyeibe tudta be („inclusis huc etiam districtibus Fluminensi et Buccarensi"). Az igazságszolgáltatás tekintetében szintén fönmaradt a Fiume és Horvátország közti kapocs 1779-ki april 23-ika után is, még