Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.
Irományszámok - 1865-85. Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata
LXXXV. SZÁM. 137 döttei, vagy egyes helyhatóságok képviselői, önként ráállottak az 1848-ki törvények azon határozmányaira, melyek, a magyar jelleg alapján, a háromegy királyság fölbontását egyetlen egy souverainitás előnyére ezélozták. Hogy a háromegy királyság küldöttei azon későbbi alkalommal nem tiltakoztak, midőn az: illető egyes határozatok szerkesztettek, az könnyen felfogható : mert nem lehet tagadni, hogy már 1847-ki okt. havában oly elkeseredés és akkora türelmetlenség nyilvánult ellenök, indokaik miatt,, hogy egyik küldött kényszerítve érzó magát egyik kerületi ülésben átalános óvást tenni s ezt mondani: „Érzem, hogy itt elmúlt a meggyőzés ideje, s hogy a kk. és rr.-nek a társországok elhatározott akaratával kellend küzdeniök." Teljes mértékben érezzük helyzetünk kellemetlen voltát, midőn reflexióink által oly időbe kell visszamennünk, melyben a két királyság között teljes szakadás jött létre, bár azok századokon keresztül testvéri frigyben a közös jog védelmén egyetértőleg és sükeresen működtek, s jobblétöket kölcsönös segélynyújtás mellett mozdították elő. Azért reméljük is a tisztelt magyar küldöttség részéről, hogy fölment azon kötelesség alól, miszerint itt a királysági követek jelentésének alapján bővebben adjuk elő mindazon indokokat, melyek a háromegy királyság ^akaratára döntőleg hatottak, ugy, hogy annak képviselete meggyőződvén, miszerint jogkörét illetéktelenül áthágták, s ez által a háromegy királyság életerét elvágták, saját önföntartása ösztönéből és érdekében az 1848-ki határozataiban kifejezett rendszabályhoz nyúlt. Mi elfogadjuk a tisztelt küldöttség válaszában is elég világosan kifejezett azon véleményt, miszerint a múltban a háromegy királyság és Magyarország között kölcsönös megegyezés utján hozattak a törvények. A háromegy királyság helyzetét tekintve, ez az egyetlenegy lehető mód a két királyság közti viszonyok rendezésére. Ámde az 1848-ki törvényhozás, fájdalom, nem ez utón indult, minthogy bármelyik fél megfélemlítése és leszavazása kizárja a megegyezés főbb momentumait. Mi már ezenmomentumokat föl nem találhatjuk azon körülményben sem, hogyha a háromegy királyság követei azon, a háromegy királyságra nézve hátrányos törvényjavaslatok ellen nem tiltakoztak. A háromegy királyság követei kötelesek valának azt a kapott utasitás értelmében képviselni. Utasítás nélkül, vagy annak"ellenére, a háromegy királyság követei ezt, mint olyant le nem kötelezhették, még világos nyilatkozat által sem, annál kevésbbé merő hallgatás által. Ezek után nem szükséges egyenkint fölvennünk azt, a mit a tisztelt küldöttség az 1848-ki törvényczikkek érvényességének védelmére fölhoz. A háromegy királyság közösségbe lépvén Magyarországgal, nem volt szándéka, a maga autonómiájából ezen közösség részére többet átengedni, mint a mennyit a közösség czélja megkívánt, különösen a közös védelem, a területek és a közös jogok biztosítása, s egy jobblét felé való mindenoldalú haladás. A mivel idő folytában, ezen czél fölmerült ujabb szükségleteihez képest, a közösséghez hozzájárult, azt szabad akaratából és közmegegyezés mellett tette. így volt mindig, midőn szó volt a közös czélra való uj eszközökről és intézményekről ; igy történt 1790-ben, midőn az akkori szükséglethez képest a háromegy királyság ugy találta, hogy hatalma jelentékeny részét a közösségbe kell átvinnie, s hogy állami intézményeit Magyarországéival kell egyesítenie. Azonban a közösség jogi természete, azt hozza magával, hogy, ha szükségletei változnak is idővel, maga az alapelv nem változhatik, melynek értelmében egyik részes fél sem köteles, saját akarata ellenére, többet áldozni a közösségnek, mint az idő körülményeihez kópest kifejezett czélja megkívánja. Minthogy a közösség minden fél jogainak és jobblétének kölcsönös biztosítására czélzó jogi intézmény : ellenkeznék ezen czéllal egyik részes fél érdekének föláldozni a másik fél lételét. Ily esetben megszűnnék a jog hatása, működése, s az erőszak ténye lépne hatályba minden következményeivel együtt. A tisztelt küldöttség nem fogja fölelevenedett érzelmeink befolyásának, hanem a tények higgadt megfontolásának tulajdonítani, ha azt állítjuk, hogy az 1848-ki magyar törvényhozás kelleténél kevésbbé vette fontolóra a háromegy királyság és Magyarország közti közösséget, és ezt Magyarország KÉPVH. VROMÁNYOK. 186 5 / 7 . II. 18
