Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.
Irományszámok - 1865-20. Eötvös Tamás indítványa a hatóságok törvényes rendezése iránt - 1865-21. Az 1866-dik évi márczius 2-áról kelt kegyelmes királyi leirat folytán fölterjesztendő felirat javaslata az e végett kiküldött bizottságtól
54 XXI. SZÁM. ha e módosításokat Fölséged legmagasb akarata szerint hozzuk javaslatba, akkor, de csakis akkor fog alkotmányunk ismét visszaállíttatni. • Felhozza a legmagasb királyi leirat azt is, hogy az 1848-iki II., III. és IV-ik törvényczikkek némely rendeletei egyenesen a királyi jogokba ütköznek. Kimondottuk alázatos válaszfeliratunkban, hogy fejedelmünk törvényes jogait csorbítani nem akarjuk, s meg vagyunk győződve, hogy a törvények alkotásánál mindig komolyan megfontolandó, ha czélszerü-e valamely királyi jognak megszorítása. De a végrehajtó hatalom körében magok a törvények határozzák meg a királyi jogokat, s ezeket a törvényekkel ellentétbe állítani nem lehet. Minden alkotmány, első keletkezésekor is, kifejlődésében is, korlátozza egyszer-másszor az előbb gyakorlott fejedelmi jognak valamely részét; de azért az ily törvényt is meg kell tartani mindaddig, mig a törvényhozás meg nem változtatja. Magyarországban a királynak minden joga szintúgy a törvényen alapszik, mint a nemzet jogai, s a legfőbb hatalmat is a törvény adta a magyar királynak. Elismerte ezt azon fejedelem is, ki a dicsőségesen uralkodó házból első lépett a pragmatica sanctio alapján a magyar trónra, midőn az 1741: Xl-ik törvényczikk 2-ik szakaszában e kifejezést használja: „azokban, melyek a neki engedett legfőbb hatalomtól függenek." Kétségtelen királyi jog a törvények szentesítése, s e jogával él a fejedelem, ha valamely törvénytől, mely a királyi jogot korlátozná, a szentesítést megtagadja: de ha már szentesittetett a törvény, annak végrehajtását megtagadni nem tartozhatik a királyi jogok közé. Ha tehát eddigi törvényeink módosításáról , vagy ujak alkotásáról fogunk majd tanácskozni: figyelembe veendjük mindig a királyi jogokat is, s törvényjavaslatainkat a szerint készitendjük, a mint a Király és Haza egyesült érdeke kívánja. De a legmagasb királyi leiratban felhozott ellenvetést nem lehet ugy értelmeznünk, hogy az a törvények végrehajtását is gátolná. Azt mondja a legmagasabb királyi leirat, hogy „a meggei rendszer, az ország első alapitójának uralkodásától kezdve, folytonos gyakorlat által a nemzet életébe szövődött, s az 1848-diki törvények, midőn az ország közkormányzatának alakját megváltoztatták, a nélkül, hogy azt ezen ősi intézménynyel öszhangzásba helyezték volna, oly elvi ellentétet állapítottak meg, melynek megoldása csak a legbehatóbb tamdmányozás és komoly megvitatás alapján várható." Igenis, Fölséges Urunk, az 1848-ki törvények lényegesen megváltoztatták az ország közkormányzatának alakját, megváltoztattak több ősi intézményt is, mert átalakították Magyarország aristokratikus alkotmányát, s azt a nép egyenjogúságának szélesebb alapjára fektették. Megértették az 1848-i törvényhozók az örök igazság intő szavát, s nem akartak ellenállani a haladó kor követeléseinek, nem várták be azon, bizonyosan bekövetkező időpontot, midőn annak akarva sem tudtak volná ellenállani. Sok baj és*veszély követte határozataikat: de sokkal súlyosabbak azon veszélyek, melyeket előrelátásukkal e házáról elhárítottak. Az alkotmánynak ezen átalakítása tette szükségessé azt is, hogy, az előbb fennállott testületi kormányzat helyett, a kormányzatnak oly alak adatott, mely Európának más alkotmányos népeinél is az alkotmányos szabadság legnagyobb biztositékának s a czélszerü közigazgatás legjobb eszközének tartatik. Azon másfél század, mely alatt a kormányszékek testületileg igazgatták Magyarországot, meggyőzte az 1848-ki törvényhozókat, hogy nem volna czélszerü még továbbra is fentartani oly kormányzatot, mely törvényszegései által az ország sérelmeit folyvást szaporodó óriási halomra növelte, s hozzáférhetlen volt, mert a nemzet panaszai ellenében mindig a fejedelem magasztos nevét, szentséges személyét állította előtérbe, saját hibáit, sőt bűneit is a királyi palásttal igyekezett takargatni. Visszaemlékeztek a törvényhozók azon időre, midőn I.Ferencz királyunknak a nem-felelős magyar kormányszék férfiai törvénysértést tanácsoltak, s az ő tanácsukra kiadott rendeleteknek eszközlői voltak, és e bűnökért feleletre nem vonathattak, mert védte őket a király neve, s ámbár a jó és igazságos fejedelem, az ország rendéi által felvilágosítva, nemes őszinteséggel kijelentette, hogy fájnak a történtek atyai szivének, vétkes tanácsosai mégis hivatalban maradtak.
