Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-20. Eötvös Tamás indítványa a hatóságok törvényes rendezése iránt - 1865-21. Az 1866-dik évi márczius 2-áról kelt kegyelmes királyi leirat folytán fölterjesztendő felirat javaslata az e végett kiküldött bizottságtól

XXI. SZÁM. 55 ~ A testületi kormányzatnak ezen hibáit, s a káros következményeket, melyek e hibákból származtak, az alkotmányos feleló'sség hiánya okozta; s e hiány a kormányzat testületi rendszerében feküdt. Voltak ugyan a kormányszékeknek tiszteletre méltó jeles tagjai, kik hiven ragaszkodtak a törvényhez és alkotmányhoz, de még azok sem valának képesek elhárítani vagy orvosolni a hibákat, melyek a felelősség nélküli testületi rendszernek voltak következményei. Az 1848-iki törvényhozás tehát, midőn a népet fölemelte s jogegyenlőség alapján szabaddá tette, biztosítani kívánta egyszersmind a néppel megosztott alkotmányos szabadságot s a közjogilag újjászületett ország ezernyi fontos érdekeit, s e biztosítás tekintetéből is felelős kormányról kellett gondoskodnia, nehogy a felelősség nélküli testületi kormány kezei között lassankint hanyatlásnak induljon, a mit a nemzet és fejedelem egyesült akarata a hon javára megállapított. Változott időnkint hazánkban is, mint másutt, a kormányzat alakja. A testületi kormányzat nem a régibb korból származott által mireánk, hanem itt is, mint máshol, csak a közelebb lefolyt pár században fejlett ki, de majd mindenütt csak addig állott fenn, még az aristokratikus intézményeknél fogva a rendi alkotmány fennállott. A tapasztalás és a történelem ezen tanúsága bizonyítja, hogy a nép egyenjogúságára alapított alkotmányos szabadságnak s népképviseleti rendszernek mellőzhetlen követelménye a felelős minisztérium s parlamenti kormány. Testületi kormányzat, mely mellett a felelősség kivihetetlen, és a népképviseleti rendszer, együtt meg nem állhatnak. Midőn tehát az 1848-iki törvényhozás a népképviseletet megállapította, a testületi kormányzat alakját tovább fenn nem tarthatta. Magyarország alkotmányának egyik legszebb gyöngye a megyei rendszer. Ősi intézmény ez, valamint alkotmányunk is ősi, mindenik a nemzet életéből fejlődött ki, s épen azért egyik ugy, mint a másik, időnkint a nemzet életének fejlődése szerint alakult. Szent István idejében valamint az alkotmány, ugy a megyei rendszer is, bizonyosan sokban különbözött a mostanitól. Fejlődő nemzeti életünk hozta létre azon átalakulást, mely 1848-ban a nép jogegyenlőségére fektette alkotmányunkat. Ez átalakulás után a megyei rendszer sem maradhatott többé aristokratikus, s az önkormányzat azon jogát, mely a megyei rendszerben fekszik, a kiváltságos osztály kizárólag többé nem gyakorolhatta, ki kellett azt terjeszteni a népre is. Tehát ugyanazon ok, mely a közkormányzat alakját megváltoztatta, tette szükségesekké azon változtatásokat is, melyeket a megyei rendszer alkatrészeire nézve tett az 1848 : XVI. és XVII. törvényczikk. De meg vagyunk győződve, hogy a közkormányzat alakjának megváltoztatása a megyei rendszerrel semmi elvi ellentétben nincs, sőt hitünk szerint e kettő egymással öszhangzásban van. Azon lényeges változtatást, a mi az 1848-ki törvények folytán a megyének követválasztási s utasítási jogára nézve közbejött, nem a törvényben felállított felelős miniszteri rendszer okozta, hanem az a demokratikus alapra fektetett népképviseleti rendszernek szükséges következménye. Egyébiránt nem kívánunk jelenleg e tárgy felett bővebb elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni, csak a tapasztalásra hivatkozunk. A felelős minisztérium s az 1848-diki törvények szerint alakított megyék öt hónapig állottak fenn együtt, és ezen öt hónap alatt a minisztérium és megyék között súrlódás nem volt, a kormányzat e miatt fel nem akadt, elvi ellentét közöttök nem mutatkozott, s a közigazgatás gyorsabb, olcsóbb és a népre nézve is kielégitőbb volt, mint azon időnkint egymást váltó provisoriumok alatt, melyekkel azóta kísérletek tétettek. Voltak azon idő alatt is bajok és súlyos nehézségek az országban, de azok nem a felelős minisztérium és a megyei rendszer közötti viszonyból származtak, hanem azon átkos belháboruból, melynek okairól és okozóiról most hallgatni kívánunk. Azon rendetlenségek pedig, melyek az 1861-ki megyei élet ellen fölhozatnak, egyenesen azon félszeg eljárásnak voltak következményei, mely a megyei hatóságokat felelős minisztérium nélkül állította vissza, megszorította azok alkotmányos hatáskörét, s magában a megyében, a megyétől különálló, s attól és a magyar kormánytól egészen független, idegen hivatalnoki testületet hagyott meg. Bizonyítja e példa, hogy a felelős minisztérium és a megyei rendszer nincsenek egymással ellentétben, s megállhatnak együtt, de csakis együtt állhatnak meg czélszerüen. Ugyanez áll a kerüle-