Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-20. Eötvös Tamás indítványa a hatóságok törvényes rendezése iránt - 1865-21. Az 1866-dik évi márczius 2-áról kelt kegyelmes királyi leirat folytán fölterjesztendő felirat javaslata az e végett kiküldött bizottságtól

XXI. SZÁM. 51 tárgyak azon javaslattal, melyet — mint alázatos válaszfeliratunkban is kijelentettük — a közös viszonyok meghatározására és azok mikénti kezelésére nézve ki fogunk dolgozni. A legmagasb királyi leirat ezen részét tehát emiitett javaslatunkkal együtt fogjuk tüzetesen tárgyalni, s azzal együtt adandjuk elő annak idejében ezek iránt is nézeteinket és megállapodásainkat. Alapunk és kiindulási pontunk a pragmatica sanctio leend, melyre nézve a válaszfeliratban már eló'adtuk nézeteinket. Mellőzve e nézetek ismétlését, egyszerűen jelentjük ki ujabban is hu ragaszkodásunkat mindazokhoz, a miket e részben ott elmondottunk. De a mi a legmagasabb királyi leirat azon részét illeti, mely a jogfolytonosság, a felelős minisztérium kinevezése és a törvényhatóságok alkotmányos hatalmának visszaállítása iránti kérelmünket megtagadja : erre nézve kötelességünk haladék nélkül felszólalni, s tartózkodás nélkül feltárni Fölséged előtt nézeteinket és fájdalmas érzelmeinket. Teszszük ezt azon tiszteletteljes őszinteséggel, melyre a legmagasb királyi leirat is hivatkozik. Mi a legmagasabb trónbeszédre fölterjesztett alázatos feliratunkban azt kértük Fölségedtől, h, mi kétségtelen alapelve és mellőzhetlen kelléke minden alkotmánynak, hogy a jogilag fennálló törvények hajtassanak végre. Kértük ezt alkotmányunk alapján, világos törvények rendeleténél fogva, sőt czélszerüség tekintetéből is. Alkotmányunk 17 év óta fel van függesztve, törvényeink félretétettek s octroyált rendeletekkel cseréltettek fel, s még most is absolut hatalom alatt állunk. Összehivatott az országgyűlés, hogy alkosson uj törvényeket, holott az eddigi törvények sem tartatnak meg; módosítsa törvényeink lényeges részét, holott e törvények tettleg hatályon kivül tétettek, nem a törvényhozás,, hanem a végrehajtóhatalom által. Nem csak az 1848-diki törvények vannak tettleg felfüggesztve, nem csak azon törvények, melyeknek átvizsgálása követeltetik, hanem mindazon korábbi alaptörvények is, melyek a végrehajtó hatalom körét és korlátait szabják meg, s az alkotmány lényeges részét képezik. Nem akarjuk mindezen törvényeket elsorolni, csak azt emiitjük meg, hogy még most is föl van függesztve az 179% : X-dik törvényczikk, mely azt mondja, hogy Magyarország független ország, saját önállással és alkotmánynyal bir, saját törvényei szerint kormányzandó és igazgatandó. Föl van még most is függesztve a királyi hitlevelek azon ünnepélyes biztosítása, hogy az ország alkotmányos jogait, törvényeit a király megtartja s másokkal is megtartatja. A pragmatica sanctiót, azon ünnepélyes alapszerződést, mely a trónnak szintúgy, mint a nemzet jogainak legszilárdabb alapja, elismerte ugyan a legmagasabb trónbeszéd; de fájdalom, ez elismerés még eddig csak elvileg történt, mert az alkotmánynak visszaállítása, melynek ez elismerést nyomban kellett volna követnie, csak föltételesen igértetett, azon időre és azon esetre, ha az 1848-ki törvények némely részét átalakítjuk. A sanctio pragmaticának azon része tehát, mely az 1715 : III. t. czikkre hivatkozva , kimondotta, hogy „O Fölsége az ország karai és rendéi felett nem akar máskép uralkodni és kormányozni, mint magának Magyarországnak eddig hozott vagy jövendőben országgyülésileg hozandó saját törvényei megtartásával," még most sincs tettleg és valósággal életbe léptetve. Ezek támasztották bennünk azon aggodalmat, melyet válaszfeliratunkban őszinte bizalommal elmondottunk, midőn kijelentettük: hogy „törekvéseinknek csak ugy lehet sikere, ha törvényhozási működéseinkben azon erős hit kiséri lépteinket, hogy a mit a király és nemzet együtt megállapítottak, azt csak a király és nemzet egyesült akaratja változtathatja meg." Ez volt egyik alapja buzgó kérésünknek ; vigasztalást kerestünk a trónnál, tettleges megnyugtatást kértünk Fölséged királyi hatalmától. Aggodalmunkat a legmagasabb királyi leirat sem oszlatja el, sőt növeli annak súlyát, midőn „a jogfolytonosság gyakorlati alkalmazásának a jelen rendkívüli körülmények között csakis abban látja lehetőségét, hogy a törvények változtatása egyedül a törvényhozás jogosult tényezői közreműködése mellett eszközlendö országgyűlési megállapodások alapján történik.'

1 A törvényhozási jog legszebb alkotmányos joga a nemzetnek. Fontos és üdvös az országra nézve, ha nem létezhetik más törvény, mint a melynek alkotásába az ország is beleegyezett. De hogy e jog valóság legyen, mulhatlanul szükséges, hogy az ekkép alkotott törvények végrehajtassanak és 7*