Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.
Irományszámok - 1865-20. Eötvös Tamás indítványa a hatóságok törvényes rendezése iránt - 1865-21. Az 1866-dik évi márczius 2-áról kelt kegyelmes királyi leirat folytán fölterjesztendő felirat javaslata az e végett kiküldött bizottságtól
52 XXI. SZÁM. megtartassanak mindaddig, mig azokat az alkotmányos törvényhozás a rendes utón el nem törli; vagy meg nem változtatja. Ha a végrehajtó hatalomnak joga volna a törvényhozás rendes utján a törvényeket végre nem hajtani, azok erejét felfüggeszteni, rendeletekkel cserélni föl, s a törvényt és alkotmányt mindaddig függőben tartani, mig a rendes törvényhozás azokat meg nem változtatja: akkor magát a törvényhozási jogot is valósággal a végrehajtó hátalom gyakorolná, vagyis a törvényhozás és végrehajtás tettleg ugyanazon hatalom kezében volna. Fölséged az absolutismust fenntartani, ugy hiszszük, nem akarja. Már pedig a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak ily egyesítése, még ha ideiglenesen történik is, valóságos absolutismus. Nem ilyen jogfolytonosság az, melyet az alkotmányos elv, a törvények, a királyi hitlevelek 4s fejedelmi eskük megalapítottak. A valóságos jogfolytonosság nem csak a törvények alkotásának módjára, hanem azok megtartására és végrehajtására is egyaránt kiterjed. Hivatkozik a legmagasabb leirat a történelemre is, állitva, hogy annak lapjai nem egy példát hoznak fel, hogy hason körülmények között hasonló eljárás követtetett; s ajánlja nekünk e példák követését. Tudunk, igenis, példákat a történelemben, hogy Magyarország alkotmányának lényeges részei megsértettek, sőt az egész alkotmány is felfüggesztetett: de tudjuk azt is, hogy midőn a fejedelem, absolut hajlamú tanácsosai ellenére, a törvényt és saját igazságérzetét követve, az alkotmányt ismét visszaállította, a visszaállítás nem volt azon föltételhez kötve, hogy az ország valamely, a törvényhozás rendes utján alkotott s királyi szentesítéssel megerősített törvényt, melyet a fejedelem talán károsnak vélt, előbb módosítson; nem mondatott, hogy mig a módosítás meg nem történik, addig sem a károsaknak vélt törvények, sem az országnak egyéb lényeges törvényei, melyek a végrehajtó hatalom körére és korlátaira vonatkoznak, tettleg visszaállíttatni nem fognak. I. Leopold, midőn a magyar alkotmánynak közel tiz évig tartott felfüggesztését 1681. évben megszüntette, azonnal teljesen visszaállította az alkotmányos törvényeket. Nem kötött e visszaállításhoz föltételeket, nem kivánta a törvények bármely részének előleges átalakítását, még az arany bullának az ellenállásról szóló záradékát sem jelölte ki, mint előlegesen eltörlendöt, pedig e záradék csakugyan veszélyes volt, zsibbasztólag hatott a királyi hatalom erélyes használatára. II. József uralkodása alatt is fel volt az alkotmány függesztve. S mikor ő rendeleteit élte végnapjaiban visszavonta, s utána II. Leopold lépett a trónra, az alkotmány minden megszorítás, minden előleges föltétel nélkül, még koronázás előtt, azonnal teljesen vissza lőn állitva. Ferencz császár és király O Fölsége némely alkotmányos törvényeket mellőzött 1822-ben s midőn a törvény ellen kiadott rendeleteit visszavonta, minden föltétel nélkül tette azt, s visszaállítván ismét a törvényeket, az l8 25 / 27 . évi III. törvényczikkben kijelentette azon meggyőződését, hogy a király és az ország boldogsága a törvények pontos megtartásán s épségén alapszik. Hivatkozik Fölséged a legmagasb királyi leiratban saját vallásos érzelmeire, s azt mondja, hogy az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők e vallásos érzelmekben fogják az ország alkotmányos létének legbiztosabb zálogát fölismerni. Hódoló tisztelettel hajlunk meg e szent érzelmek előtt, s ha föladatunk az volna, hogy csupán egy nemzedék életidejére biztosítsuk a nemzet jogait és alkotmányát, mint egyes polgárok, megnyughatnánk Fölséged nyilatkozatában. De mi a magyar alkotmányt, mely fokonkint fejlődött a nemzet életéből, mint századok müvét vettük által őseinktől, s kötelességünk azt, a lehetőségig állandóul biztosítva adni át utódainknak; kötelességünk oly biztosítékról gondoskodni, mely ne csak egyes halandónak életére legyen szorítva, hanem kiterjedjen, s mint erős jogalap, ingatlanul átszálljon maradékról maradékra. Azon támasz, melyet Fölséged vallásos érzelmei nyújtanak, Fölséged magas személyéhez s életéhez van kötve. Közvetlen utódjára nézve táplálhatjuk azon reményt, hogy szülőitől hasonló érzelmeket fog örökölni. De a később kor bizonytalanságai ellen mindez még nem elegendő oltalom. Jöhet egykor a trónnak oly örököse, ki az alkotmányt saját hatalmával fölfüggeszti, s annak visszaállítását megtagadja mindaddig, mig a nemzet meg nem változtatja leglényegesb törvényeit. És akkor az ország sikeretlenül hivatkozik a jogfolytonosság sérthetetlen elvére. Hivatkozása ellenében fölhozzák majd korunk pél-
