Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-16. Az országos főrendek és képviselőház felirataira kelt legfelsőbb királyi leirat

XVI. SZÁM. ' 45 A magyar koronához tartozó országok birodalmunk összegének igen tekintélyes részét képe­zik. Énnek erkölcsi és anyagi ereje, jólléte, belnyugalma és biztonsága föltételezve van amazok ha­sonló állapotaitól, és kölcsönösen hatnak egymásra. Fokozza e hatást a közbenső vámok megszünteté­sén tul a közlekedési és forgalmi eszközök rendkivüli mérvben növekedett tökéletesítése, mely az érde­keket ezernyi szállal fűzi egybe. Ez — idő közt bővebb kifejlést nyert — állapotok annáL szabatosb rendezést igényelnek, minél hiányosabbak e részben Magyarország azon legutóbbi törvényei, melyek annak belkormányzatát átalakították, de a birodalom egyéb országaival és tartományaival szükséges cgybefüggésről vagy épen nem, vagy nem kielégitőleg gondoskodtak. A dolog természete és népeink összegének legfontosabb érdekei azt igényelvén, hogy egy­szerre és egyúttal intéztessék el mindaz, mi egymással összefügg, és minek egymásra befolyása van, uralkodói kötelmeink és népeink valódi java iránti gondoskodásunk egyaránt követelik, hogy — a magyar alkotmányos állapotok általunk czélba vett helyreállítása és hatályba léptetése mellett — függőben ma­radni és bizonytalanságban hagyatni ne engedjük azon ügyeket, melyeknek czélszerü és kölcsönösen kielégítő rendezésétől a birodalmunkat alkotó külön országoknak békés és jótékony együttléte, vala­mint a birodalom biztonsága, tekintélye és hatalma egyképen föltételezve vannak. Ez okból kívántuk az országosan,'egybegyűlt főrendek és képviselők figyelmét első vonalban a közös ügyek tárgyalása és kezelésének módozataira irányozni, s az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők belátásába vetett bizalmunkban nem csalatkozánk. Elismerik ugyanis, miként „léteznek ily közös viszonyok, és igyekezetöket oda kívánják irányozni, hogy e viszonyok megállapítására és mikénti kezelésére nézve oly határozatok jőjenek létre, melyek alkotmányos önállásuk és törvényes függetlenségök veszélytetése nélkül a czélnak megfeleljenek." Miután birodalmunk azon országait is, melyek eddig alkotmányos jogokkal nem birtak vala, ilyekkel ruháztuk fel, azt, hogy Magyarország alkotmányos önállását és törvényes függetlenségét ál­dozatul hozza, nem követelhetjük; de azt várjuk, és az ország belátásába és érdekei tiszta felfogásába helyezett atyai bizalommal azt várhatjuk is , hogy alkotmányos önállóságát, melynek okszerű korlátait a sanctio pragmatica szellemében trónbeszédünk emliti fel, nem önmaga elszigetelése-, és ez által ok­vetlen bekövetkező elgyengülésére, hanem valódi és maradandó érdekei érvényesítésére szolgáló eszköz gyanánt kivánandja is, tudandja is gyakorolni. A közös ügyekre jogosult befolyásának e gyakorolhatása képezendi az önállás erős biztosi­tékát ugyanakkor, midőn annak jólléte, biztonsága és hatalmának emelésére is ki fog terjedni. Megelégedéssel fogjuk tehát szemlélni az erre vonatkozó tanácskozások megindulását, és biz­ton hiszszük, hogy e kérdések beható tárgyalása fonalán önkényt fog az 1848-diki törvények után­vizsgálatának és czélszerü módosításának szüksége felmerülni. A közös ügyek kérdésének megfejtése nem egyedül azoknak megállapításában találja kielé­gítő megoldását, hanem szükségkép föltételezi azok egységes, minden fennakadás ellen megóvott keze­lését, s ép ugy a törvényhozó, mint a végrehajtó hatalom öszhangzó működésének biztosítását. Az ezekre vonatkozó kormányzati ágaknak oly mérvbeni önálló kezelése tehát, mint azt az 1848-ik évi III. t. ez. a kellő szerves összefüggés mellőzésével megállapította, a közös ügyek sikeres kezelésének lehe­tőségét kizárja. E törvények módosítása egyébiránt, mint ezt már trónbeszédünkben kijelentettük, az okból is szükséges, mert az 1848-ki II., III. és IV. t. czikkek némely rendeletei egyenesen királyi jogainkba ütköznek. A III. törvényezikkben felállított kormányalakzat gyakorlati alkalmazhatásának föltétét a Il­dik t. czikkben érintett teljhatalmú fejedelmi helyettes képezi, a miben — a monarchiái egységnek a sanctio pragmaticában gyökerező elve az ebből folyó uralkodói tisztünk és személyes érzelmeinknél fogva, melyekkel kedvelt Magyarországunk irányában viseltetünk, s a melyektől indíttatva, alkotmá­nyos uralkodói tisztünket közvetlenül szándékunk gyakorolni — soha sem fognánk megnyugodhatni; ép oly kevéssé birnánk megnyugodni a IV. törvényezikk azon határozmányában, mely szerint az or­szággyűlés feloszlatása, a költségvetés megállapítása előtt, nem volna foganatosítható. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom