Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-16. Az országos főrendek és képviselőház felirataira kelt legfelsőbb királyi leirat

.46 XVI. SZÁM. Hiszszük, hogy azon okoknál fogva, melyek az országnak alkotmányos jogai iránti ragaszkodását a kegyelet oly magas fokára emelik, az ország alkotmánya sarkkövét képező királyi jogainknak és tekintélyünknek épségét és sérthetlenségét is szentül fogja fentartani. Mellőzhetlennek tartjuk továbbá az országosan egybegyűlt képviselők figyelmét azon nehézségekre irányozni, melyekbe a helyhatóságok rögtöni helyreállítása ütközik, már azért is, mert az 1848dik XVI. és XVII. t. czikkek ideiglenes, és egyedül az akkori pillanat igényeihez mért szabványainak sikeresitése — tekintettel a társas viszonyok közbejött átalakulására — a beligazgatás követelményeinek legnagyobb veszélyeztetése nélkül lehetetlenné vált. A megyei rendszer az ország első alapitójának uralkodásától kezdve folytonos gyakorlat által a nemzet életébe szövődött, s az 1848-ki törvények, midőn az ország közkormányzatának alakját megváltoztatták, a nélkül, hogy azt ezen ősi intézménynyel öszhangzásba helyezték volna, oly elvi ellentétet állapitottak meg, melynek megoldása csak a legbehatóbb tanulmányozás és komoly megvitatás alapján várható. Óhajtjuk tehát, hogy az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők ez állapotok rendezését kiváló figyelmök tárgyává tevén, tanácskozásaik eredményét élénkbe terjeszteni sürgős feladataik közé sorolják. Okvetlen szükséges továbbá, hogy a nemzetőrségről szóló XXII. törvényczikk eltöröltessék, miután létezésének rövid időtartama alatt a nép fölösleges terheltetését s a békés foglalkozástól elvonátását okozta, czélját pedig— a közbiztonság fentartását — tévesztve, ép ellenkező irányban gyakorolta hatását. Kivánatos ezenkívül, hogy az 1848-ki törvények mindazon határozmányai, melyek általunk eddig foganatosítva nem lettek, annak idején gondosan átvizsgáltassanak, miután azok világrenditő viszonyok nyomása alatt keletkezvén, a rögtönzés jellegét viselik magokon; mit az elmélet feltüntet és a gyakorlat még azoknál is megerősít, a melyeknek foganatba vétele, mint p. o. a választási törvényé, két izben lőn megkísérelve. Ezekből önkényt foly, hogy e törvényeknek a jogfolytonosság alapján igénybe vett tettleges helyreállításába, azoknak szorgos átvizsgálása, a tényleges viszonyok igényeihez leendő idomítása, a tapasztalás tanúságához mért tökéletesbitése előtt, fejedelmi hivatásunk érzetében nem egyezhetünk. Nem pillanatnyi megnyugtatás, hanem állandó czélszerü intézkedések létrehozatala fekszik atyai szivünkön, és a közszolgálat különböző ágai jövendő rendének megállapítása előtt a létező szerkezetet felbomlásnak indítani, az államgépezet kerekeit zavarba hozni, egy ideiglenes állapotot a másikkal felváltani, s ez által a csillapodni indult kedélyek nyugalmát szélesebb körben megingatni, uralkodói tisztünk és összes népeink irányábani kötelmeink egyaránt tiltják. Az országosan egybegyűlt képviselők magok is érzik ez átmenet nehézségeit, s azok irányában a szigorú törvényesség helyett a körülmények méltányos figyelembe vételét helyezik kilátásba. Tőlök függ elősegíteni alkotmányuk helyreállítására irányzott atyai törekvéseinket, ha e méltányosság fokozott mérvét a jelen állapotok birálata körül is alkalmazni hajlandók. Nálunk senki sem érezte inkább azon nehézségek és akadályok súlyát, melyek nem egy oldalról gördültek a kiegyenlítésnek általunk kezdeményezett müve elé; mégis öntagadással és szilárd eltökéléssel léptünk az ország bizalmának lelkesült nyilvánulásai között e térre , melyen — hinni szeretjük — az országos főrendek és képviselők szívélyes támogatásával találkozni fogunk, már azért is, mert a siker dicsősége ép ugy, mint a felelősség terhe, reánk és az országra egyaránt fog háramlani. A jogfolytonosság gyakorlati alkalmazásának a jelen rendkívüli körülmények között csakis abban látjuk lehetőségét, hogy a törvények változtatása egyedül a törvényhozás jogosult tényezői közreműködése mellett eszközlendő országgyűlési megállapodások alapján történjék. Igazolja ezt a történelem, melynek lapjai nem egy példát hoznak fel a felől, hogy hason körülmények között hasonló eljárás követtetett, mely példák követése annál inkább ajánlható, minél áthatóbb volt a rázkódtatás, melynek sajnos következményeit elhárítani, közös törekvéseink feladatát képezi. Ekképen létre fog jöhetni az értesülés, ki fognak egyenlittethetni a nehézségek és rendez-