Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-40. A horvátügyi országos küldöttség jelentése

XL. SZÁM. 101 csak jelenlétök által, hanem gyakran nyilvános, gyakran a többséget követő hallgatag beleegyezéssel s nem egyszer felszólalásaik s határozottan kijelentett pártolásuk által. Alkotmányszerüleg Horvát-Szlavonország akaratának az ezen országok által választott követek voltak a magyar országgyűlésen tolmácsai; s minthogy az emiitett országgyűlésen alkotott törvényeknek leglényegesebb részeit a horvát-szlavón követek is pártolták, elfogadták, sot azok létrejöttét felszólalásaikkal is elősegítették, a magyar országgyűlés nem sejthette, hogy Horvát-Szlavonországok e tör*vények általmég a régi törvényes kapcsotis megszakasztottnak tekinthessék. Meglepő tehát s alaptalan azon vád, hogy Magyarország akarta megszakasztani azon törvényes viszonyokat, melyek közötte s az érintett országok között 1848 előtt jogilag és tettleg fenállottak, alaptalan azon állítás, hogy e viszonyok 1848-ban nemcsak tettleg, hanem mindkét rész hozzájárulásával jogérvényesen is lettek megszakasztva. Ismételve kijelenti a tisztelt küldöttség mostani válaszában is, hogy oly kapcsolat, milyenben Horvát-, Dalmát- és Tótország Magyarországgal az 1848. évet közvetlenül megelőzött időben állottak, nem felel meg azok nemzeti szükségleteinek s ha megujíttatnék, csak ujabb s még veszedelmesebb összeütközésekre szolgáltatna alkalmat. Világos e kijelentésből, hogy az érintett országokat a kapcsolat megszakitására nem annyira az 1848-iki törvények tartalma inditotta, mint inkább azon nézet, mely a tisztelt küldöttség mostani válaszában is emlittetik, hogy ők a közöttünk és közöttök 1847-ig kiképződött kapcsolatot saját nemzeti s állami létökre nagyon is szűknek tartották. Ezen ok, véleményünk szerint, jog szempontjából, nem igazolhatja ugyan a századok folytán közös egyetértéssel alakult viszonyok tettleges megszakítását; de politikai szempontból elég fontosnak tekintjük azt arra, hogy az eddigi kapcsolat, közös egyetértéssel, tetemesen tágíttassék, sőt lényegesen átalakíttassék. Mellőzve tehát a történtek okainak minden további fejtegetését, az óhajtott barátságos kiegyenlítés érdekében, jobbnak látjuk figyelmünket ez úttal inkább a jövőre fordítani, mint a nütltra. Tekintve a jövőt, nem tartjuk szükségesnek, hogy uj megállapodásainkat, ha létrejőnek, uj szövetségi szerződésnek nevezzük. Ne tekintsük egymást úgy, mint ha most elősz'őr akarnánk egymással szövetkezni: hiszen a múltból fejlődtek alkotmányos jogaink, melyeket maga a tisztelt küldöttség is közös magyar-horvát közjognak nevez, * s továbbra is fen kíván tartani. Együtt kötöttük meg 1723-ban a fölséges uralkodó házzal a sanctio pragmaticát, melyben a trónörökléshez föltételül van hozzákötve, hogy a magyar korona országainak szabadsága, alkotmányos jogai sértetlenül fentartassanak, s e biztosítékról bizonyosan Horvát-, Dalmát- ós Szlavonor szagok sem akarnak lemondani. Tartsuk meg tehát a múltból, a minek megtartását mind a két rész érdeke kívánja, módosítsuk, a mit módosítani szükséges. Sok százados szövetségünk alapját a magyar korona egysége képezi, s ezt Horvátország is fen akarja tartani: ezen alapon tágíthatjuk az eddigi kapcsot, lényegesen átalakíthatjuk a két királyság egymáshoz! viszonyait, a nélkül, hogy magát a régi szövetséget alapjában megingatnók. Ezeket egész átalánosságban előre bocsátván, áttérünk a tisztelt küldöttség válaszának azon részére, melyben a létrehozandó kiegvenlités egyes pontjaira nézve mondja el véleményét. Első ezek között a koronázási hitlevél. Azt kivánja a tisztelt küldöttség, hogy a koronázás mindkét királyság részéről egyszerre s ugyanazon egy koronával történjék, de Magyarországnak is külön, Horvát-, Dalmát- és Szlavonországnak is külön koronázási hitlevelek adassanak ki, s a koronázás addig végbe ne mehessen, míg az uralkodó a hitlevél iránt ki nem egyezik a magyar korona országainak és tartományainak illető képviseleteivel. Nem értjük világosan a tisztelt küldöttség szavaiból, valóban azt kivánja-e, hogy a koronázandó király minden egyes koronaország képviseletével külön egyezkedjék, s ha ezen külön egyezkedés mindenikkel sikerült, akkor adassék-e ki mindeniknek külön koronázási hitlevele s akkor menjen végbe az együttes koronázás? vagy pedig azt akarja, hogy az egyes koronaországok képviseletei nem egy testületben közösen, hanem mindenik külön tanácskozzék s határozzon a koronázási hitlevél tartalma fölött, s e testületek, mint különállók, egymással érintkezve, igyekezzenek megállapítani a koronázási hitlevelet, s az ekkép megállapított hitlevél felett egyezkedjenek a koronázandó fejedelemmel ? E kétféle értelemnek egyike vagy másika mindenesetre benfoglaltatik a tisztelt küldöttség