Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-40. A horvátügyi országos küldöttség jelentése

102 XL. SZÁM. szavaiban, mert azok nem közös képviseletről, hanem a magyar korona országainak és tartományainak illető képviseleteiről, tehát több képviseletről szólanak. Már pedig akár egyik, akár másik értekemben vegyük is a dolgot, mi azt czélszerünek nem tartjuk : mert ezen eljárás oly hosszas, nehézkes, bonyodalmas volna, hogy a mellett ritkán teljesíttethetnék a törvénynek azon üdvös rendelete, mely szerint az uralkodás minden változásánál hat hónap alatt meg kell múlhatatlanul történnie a királyi hitlevél kiadásának és a törvényszerű koronázásnak. Ha ily módon kellene minden ország részére külön királyi hitleveleket megállapítani, akkor valóban nem látjuk, minő közjogi fontossága lehetne annak, hogy a koronázás ünnepélyes actusa ugyanazon egy koronával egyszerre megy véghez. Mi a koronázást nem csak ünnepélyes szertartásnak tekintjük, hanem, alkotmányunk értelmében, a királyi hatalom teljes gyakorolhatására nézve mellőzhetlen alapföltételnek tartjuk azt. S ha még ez sem volna egész terjedelmében közös a magyar korona országai között: mi által s minő alapon tartoznék Dalmát-, Horvát- és Tótország is a magyar koronához ? Ezt a kapcsot elszakasztani vagy meggyöngiteni Horvátország sem akarhatja. Aggodalmunk megnyugtatására még azon példák sem elegendők, melyekre a tisztelt küldöttség II. Ulászló és II. Ferdinánd korából hivatkozik. II. Ulászló Horvát- és Szlavonország rendéinek tizenegy czikkben foglalt külön határozatait 1492-ben megerősítette, és e megerősítést a magyar országgyűlés ugyanazon évi törvényczikkeinek megerősitésével egybe foglalta. De a királynak ezen oklevele nem koronázási hitlevél, mert közel két évvel később adatott ki, mint II. Ulászló megkoronáztatott. A valóságos koronázási hitlevelet, vagyis inkább választási királyi levelet, mely királylyá választásának föltételeit foglalja magában, 1490-ben adta ki Ulászló, s abban nem csak magának Magyarországnak jogait és szabadságát erősítette meg, hanem a kapcsolt részekét is, a mint e királyi levét 2-ik §-a is bizonyítja. A II. Ferdinánd által kiadott királyi levél koronázás előtt adatott ugyan ki a még akkor trónra sem lépett fejédelem által, de II. Ferdinándnak valóságos koronázási hitlevele az, melyet 1618ban május 15-én Magyarország és a kapcsolt részek biztosítására szintén megkoronáztatása előtt adott ki, melynek több pontja— különösen a 7-ik—egyenesen Horvát-, Dalmát-és Tótországok jogaira és ügyeire vonatkozik. Századok óta mindig ugyanazon egy királyi hitlevél biztosította Magyarországnak és a kapcsolt részeknek jogait ; mindenikben Magyarországgal együtt meg vannak külön nevezve a kapcsolt részek is. És e közös királyi hitlevelek nem nyújtottak kevesebb oltalmat, mint külön királyi hitlevelek nyújtottak volna. Ebben és ez által volt határozottan kifejezve a magyar koronának egysége, melyet jövendőre is fen óhajtunk tartani. Nem is látjuk okát, miért ne lehetne a koronázási hitlevelet ezentúl is oly közös országgyűlésen állapítani meg, melyen Horvát-, Dalmát és Tótországok is képviselve lesznek, s miért ne lehetne abba az Ő külön jogaikat is—s ha kívánják, részletesebben—belefoglalni? miért ne lehetne a fenforgó kérdések kiegyenlítésében elérni azt, hogy az irt országok ily módon is teljes biztosítást találjanak jogaikra nézve? Mi ezt őszintén óhajtjuk; oly módot azonban, mely a magyar koronának alkotmányos egységét koczkáztatná, nem fogadhatunk el. A tisztelt küldöttség azokon felül, a miket a külön koronázási hitlevélre vonatkozólag előadott, két fő tárgyat jelöl ki válaszában, mint a kiegyenlitésnek alapját s kiindulási pontját. Egyik azon országoknak területi kiterjedése, s a másik államjogi autonomiájok. A területi kiterjedést illetőleg reál területnek nevezi a tisztelt küldöttség mindazon részeket, melyek jelenleg Horvát-, Dalmát- és Tótországoknak ugyanazon egy törvényhozása és kormányzata alatt állanak, s a válasz folytában ide számítja Fiumét is. Reménybeli vagyis virtuális területnek nevezi azon részeket, melyek egyedül Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok államjogánál fogva tartoznak hozzá, de törvényhozás és kormányzat tekintetében attól még egészen ^különválasztvák, és ide számítja többek közt Muraközt is. Követeli azonban mind a reál, mind a reménybeli területet, vagy lega-