Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-20. Tisza Kálmán képviselő határozati javaslata

3 nak, függetlenségének, jogainak, szabadságának, törvényeinek fentartását Ígérte. Az e kép a szabad egyezkedés mellett kötött két oldalú alapszerződés teljes erejében s minden föltételeivel együtt életbe lépett, minden azután következett koronás királyok által elismertetett az abban foglalt biztositások ujabban s részletesebben ismételtettek s a jogszerűen kötött szerződést jogszerű gyakorlat szentesitette. Lehete most azon szerződést egy oldalulag megszegni s a nemzettől követelni azon kötelezettséget, mi abban foglaltatik, de a kötelezettség föltételeit mellőzni, vagy hiányosan és csak némely részben tellesiteni? Midőn egy részről mind az 1723-di mind egyéb törvényeinkben ily világosan ki van fejezve a közöttünk és az örökös tartományok között létező azon törvényes kapocs, mi az uralkodóház ugyanazonosságában áll, vagyis a personal unió, akkor más részről ennél szorosabb kapcsolatnak, a valóságos realunionak nyoma törvényeinkben nincs; sőt a fölhozottak kétségtelené teszik, hogy a realunio közöttünk és közöttök nem is létezett s azt létrehozni Magyarországnak szándéka sohasem volt. Világos ezen Magyarország és az örökös tartományok közjogi helyzetének természetéből is. Ha 1723-ban a sanctio pragmatica meg nem köttetik, III. Károlynak 1740-ben történt halálával, minthogy benne a habsburgi ház fiágakihalt,Magyarországszabadon választhatta volna királyát s ekkor nem lett volna lehetetlen, sőt tekintve a nagy befolyást, mit azon korban Francziaország gyakorlott az európai politikára, és tekintve Nagy Fridrik személyes ségének hatását, tekintve aztis : hogy mind a franczia udvarnak, mind Nagy Fridriknek érdekében volt az ausztriai házat gyengíteni, nem lett volna valószínűtlen, hogy nem Mária Therezia, hanem más választassék Magyarország királyának. Ez esetben Magyarországnak külön királya lévén , a birodalom ugy, mint most van nem is alakulhatott volna. És ha bármikor megtörténnék, mi ha talán a közel jövőben nem valószínű is mégsem lehetetlen, hogy a most uralkodó ház nőágban is kihal, Magyarország király választási jóga a sanctio pragmatica értelmében a nemzetre ismét visszaszálland s ha akkor Magyarország külön királyt választ, főlbomlik azon állam, melynek egységét az osztrák államférfiak Magyarország önállásának megsemmisítésével akarják most létrehozni. Főlbomlik erőszak nélkül jogszerűen; főlbomlik azért, mert az egyetlen kapocs az uralkodó háznak ugyanazonossága megszűnt. Pedig ha léteznék ezen kivül más kapocs is közöttünk és között ük, az még fennmaradván az egész államot összetartaná; valamint például Anglia, Skoczia és Irland között nem szűnnék meg a kapcsolat az uralkodó ház kihaltával, mert azok nem personal, hanem realunioban vannak egymással. Megemlítünk még egy körülményt, mi világosan arra mutat, hogy Magyarorország és az örökös tartományok között, országlás és kormányzat tekintetében realunio nem létezet s nem létezhetik. Magyarország törvényei szerint a kiskorú magyar királynak gyámja az ország Nádora; határozottan kimondja ezt, a nádori hivatalról 1485-ben alkotott törvények második czikke, melyet az 1681 : 1. tcz, az 1715. 5. tcz, és a sanctio pragmatica megkötése után is az 1741 : 9. tcz., és 1790 : 5. czikkek ujabban megerősítettek. Ellenben az örökös tartományokban, a kiskorú fejedelem gyámsága annak legközelebbi atyai rokonát illeti. A fejedelem kiskorúsága esetében tehát törvény szerint Magyarországban is más, az örökös tartományokban is más áll az országlás és kormányzati legmagasabb fokán. Leket-e oly országok közt, melylyekben az országlás és kormányzat mind személyzetre, mind rendszerre és formára nézve egy mástol annyira különböző, más és szorosabb kapcsolat, mint az uralkodóház ugyanazonossága. Képzelhető e ily visszonyok között egyik vagy másik ország közjogi|állásának teljes fölforgatása nélkül szorosabb realunio? De tekintsük az örökös tartományok politieai helyzetét, múltban és jelenben. Akkor, midőn a sanctio pragmatica köttetett, az örökös tartományok a német — római birodalomhoz tartoztak, Magyarország pedig annak része sohasem volt. A német-római birodalom egyes országainak feudális természete annyira különböző volt Magyarországnak nem feudális, semmi más hatalomtól nem függő közjogi állásától, hogy ily különböző jogállású tartományok között más, mint csupán personaluniót létre hozni nem is lehetett volna. Midőn később a német-római birodalom bomladozni kezdett, ElsőFerencz 1804ben a római császársági czím mellé az ausztriai örökös császársági czímet vette föl, de Magyarországra nézve az augustus 17-én kelt ünnepélyes nyilatkozatában kijelentette, hogy e czím felvétele által Magyarország jógáit, törvényeit, s alkotmányát legkevésbé sem kívánja csorbítani, s hogy Magyarország elöbbeni statusjógi állásában továbbra is megmarad. Felhozzák ellenünk, hogy a birodalom érdeke a legfőbb tekintet, s annak az egyes részek kötelesek saját érdekeiket alárendelni. Nem vonjuk kétségbe ez állítás igazságát oly birodalomra nézve, mely ugyanazon egy közjogi alapon áll, melynek egyes részei föltétlenül csatlakoztak egymáshoz, melyet szorosabb realunio köt össze. 1*