Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-20. Tisza Kálmán képviselő határozati javaslata

ffDe Magyarország az uralkodó házzal szerződött, nem az örökös tartományokkal, szerződött az örökösödés fölött, nem valamely szorosabb közjogi kapcsolat fölött, sőt még azon szerződésben is kikötötte független önállásának biztosítását. Ezen szerződést kész Magyarország megtartani, de azt megváltoztatni s helyébe szorosabbat állítani, magát az örökös tartományok érdekeinek lekötni s ezáltal alkotmányos önállásáról lemondani szándéka bizonyosan nincs. Számtalan jogviszony létezik mind a köz-, mind a magánjog körében, mi az egyik vagy másik félnek alkalmatlan ; de ha minden ilyen jogviszonyt föl lehetne forgatni, mert az egyik félnek érdekei annak megváltoztatását kívánják, s kivált ha fel lehetne forgatni olyképen, hogy az egyik fél tartsa meg a mire kötelezte magát, a másik azonban nem teljesiti a kikötött feltételeket, mert azok neki terhesek, ugy sem a törvény, sem a szerződések nem nyújtanának biztosítást, hanem egyedül az erő volna a jognak mértéke. Midőn mi magyarország alkotmányos önállását, függetlenségét a hatalom szava ellen védjük, midőn óvakodunk azon szorosabb kapcsolattól, melyet alkotmányunk némi visszaállításának föltétele gyanánt akarnak reánk kényszeríteni, nem kívánunk ellenségesen föllépni az örökös tartományok alkotmányos népei ellen. De csak mint önálló független szabad ország akarunk velők, mint önálló független szabad országokkal érintkezni; csak ezen úton fogjuk érdekeinket és az ö érdekeiketösszhangzásbahozhatni, s határozottan visszautasítunk minden alárendeltséget, minden egybeolvadást, akár a törvényhozás, akár a kormányzat terén, mert ez önállásunk feláldozása volna, mit tennünk merőben lehetetlen. Szükségesnek látjuk tehát ünnepélyesen kijelenteni, hogy mi az országnak állami alapszerződés által, királyi hitlevelek a koronázási eskük által biztosított alkotmányos önállását s törvényes függetlenségét semmi tekinteteknek, semmi érdekeknek föl nem áldozhatjuk s ragaszkodunk ahhoz, mint nemzeti létünk alapföltételéhez. A törvényhozási jogot, valamint mi nem kívánjuk más országokra nézve semmi részben gyakorolni, ugy Magyarországra nézve azt a magyar királyon kívül senkivel mással meg nem oszthatjuk ; Magyarország kormányzatát s közigazgatását a magyar királyon kivül senki mástól függővé nem tehetjük s azt más országok kormányzatával nem egyesíthetjük; nem akarunk tehát semabirodalmi tanácsban, sem valamely birodalminépképviseletben részt venni s annak rendelkező hatalmátMagyarország ügyei fölött el nem ismerjük, s az örökös tartományok alkotmányos népeivel csak ugy mint önálló szabad nemzet más önálló szabad nemzettel, függetlenségünk teljes megóvása mellett vagyunk hajlandók esetenkint érintkezni. Ugyancsak a sanctio pragmatica, a királyi hitlevelek s fejedelmi eskük határozottan kimondják, hogy az ország integritása mindenkor sértetlenül föntartandó. De az integritás nem csupán abból áll, hogy az ország területéből semmi el ne szakitassék, hanem az a politicai integritást is magában foglalja, midőn tehát a végrehajtó hatalom lehetetlenné teszi, hogy az országnak valamely része, vagy a magyar koronához tartozó valamely ország alkotmányszerüleg részt vehessen az ország legfontosabb politicai működésében, s együtt gyakorolhassa a törvényhozás jogát, az ország politicai integritása van megsértve. A múlt idők szomorú eseményei káros félreértéseket idéztek elő közöttünk és nem magyar nemzetiségű polgártársaink között. Ezen polgártársainknak nemzetiségök érdekében és Horvátországnak közjogi állása érdekében is követeléseik vágynak, miket ignorálnunk nem lehet, de nem is akarunk. El vagyunk határozva mindent elkövetni, hogy a félreértések elháritassanak s teszünk mit az ország szétdurabolása s önállóságának föláldozása nélkül tehetünk, hogy a honnak minden nemzetiségű polgárai érdekben s érzelemben összeforrjanak. Óhajtjuk törvényeink azon rendeleteit, mik e részben akadályul szolgálhatnak, közös érdekeink szerint méltányosság alapján módosítani, s hogy ezt eszközölhessük múlhatatlanul szükséges az országgyűlésnek mielőbbi kiegészítése. Erdélynek haladék nélküli megj elvihet ését semmi sem gátolhatja. Erdélynek egyesülése Magyarországgal, 1848-ban törvényesen létrejött, és pedig e két országnak régi közös óhajtása folytán, melyet mind a magyar mind az erdélyi országgyűlés ünnepélyesen s egyhangúlag kijelentett. Hiszszük, hogy Erdélynek nem magyar nemzetiségű polgárai sem fogják koczkáztatva látni az egyesülés által nemzeti érdekeiket, mert megnyugvást és teljes biztosítást fognak találni azokban, miket mi más nemzetiségű polgártársaink irányában határozni és tenni fogunk. A mi Horvátországot illeti, nem követeljük, hogy az ö kisebb számú képviselőik ellenében a mi nagyobb számunk határozzon az általuk netán előadandó követelések s föltételek fölött. Horvátország saját territóriummal bír, külön állása van, s nem volt soha bekebelezve Magyarországba, hanem kapcsolatban állott velünk és társunk volt, ki jogainkban s köteleségernkben, szerencsénkben, bajainkban osztozott.