Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-44. Királyi leirat
7 •j szász és román nemzet szabad beleegyezése nélkül lőn elhatározva, megjegyzendő, miszerint ezen unió soha teljes törvényerőre nem lépett, az egyoldalúan hozott határozatok kihirdetése után tettleg felbomlott, s egyátalában mindaddig kivihetlennek lészen tekintendő, valamíg Erdélynek nem magyar ajkú lakosai nemzetiségi érdekeiket ezen unió által veszélyeztetve látják, és a birodalom ebbeli igényei és érdekei kellőleg biztositva nem lesznek. fEzen okoktól indit•r^'^^'tatva Erdély nagyfejedelemségének Magyarországgal! unióját az 1860-ki mindszent hó 20-án kelt határozatainkban érintetlenül hagytuk s csak azon előkészületek megtételét rendeltük el, melyek Erdély országos képviseletének visszahelyezésére irányozvák. Máskint áll a dolog Horvát- és Tótországunkat illetőleg, mely országaink iránt 1860-ik évi mindszent hó 20-án a bánhoz intézett kéziratunkban azon kérdésnek megoldását, minő viszonyban álljanak ez országok Magyarországunkkal, későbbi határozványunknak tartottuk fen. Ezen királyságoknak a magyar szent korona iránti történelmi viszonyaik, akár a magyar országgyűlésem képviseleti jogukat akár belkormányzatukat s törvénykezésüket tekintve, az 184 7 8-ki törv. czikkek által lényeges változást szenvedtek, sőt ezen módositások oly ingerültséget idéztek elő, miszerint ezen országok készebbek valának Magyarországgali világos törvényeken alapuló szövetséges összeköttetésükből kiválni, sem hogy a magyar ministerium parancsolatainak hódoljanak. Fent érintett legmagasb kéziratunk értelmében ismételve kijelentjük, hogy ezen kérdés megoldását csak a horvát- és tótországi hongyüléssel megindítandó költsönös értekezés útján lehetend előkészíteni. Az országgyűlésre egybegyűlt Főrendek és Képviselők legfontosabb feladatához tartozand tehát azon kérdés kellő megvitatása, mi módon lehetne Horvát- ét Tótországaink független és önálló belkormányzatának fentartása mellett oly föltételek iránt megállapodni, melyek alatt ez országok a birodalomhozi átalános viszonyok sértetlenül hagyása mellett, a Magyarországunkkal! közjogi egyesülésre s ennek életbeléptetésére készek lennének. Az alkotmányos belviszonyoknak ilyképeni végleges megalakulása által nem fognak érintetni mindazon intézkedéseink, melyeket 1861-i böjtelöhó 26-án az ideiglenes horvát- és tótországi udvari kormányszékünkhöz a végre bocsátottunk, hogy Horvát- és Tótország a már egybegyűlt birodalmi tanács tanácskozásaiban azon törvényhozási ügyek tárgyában már az idei ülésszak alatt részt vegyen, melyeket 1860-i mindszent hó 20-án kelt oklevelünk Il-ik szakasza értelmében ezentúl már csak összes népeinknek czélszerüen szabályzott közreműködésével kívánjuk tárgyaltatni s elintéztetni; mi czélból a horvát-tótországgyülést már a jelen ülésszakra kebelükből kül2*
