Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-37. Magyarországnak országgyülésileg egybegyült Főrendeinek és Képviselőinek felirata
vényes függetlenségét semmi tekinteteknek, semmi érdekeknek föl nem áldozhatjuk, s ragaszkodunk ahoz, mint nemzeti létünk alapi öltételéhez. Ugyanazért meg nem egyezhetünk abban, hogy a közadónak s katonaállitásnak kérdései a magyarországgyüléstől bármi részben elvonassanak. A törvényhozási jogot, valamint mi nem kivánjuk más országokra nézve semmi részben gyakorolni, ugy Magyarországra nézve azt a magyar királyon kivül senkivel mással meg nem oszthatjuk; Magyarország kormányzatát s közigazgatását a magyar királyon kivül senkitől mástól függővé nem tehetjük, s azt más országok kormányzatával nem egyesithetjük; nem akarunk tehát sem a birodalmi tanácsban, sem valamely birodalmi népképviseletben résztvenni, s annak rendelkező hatalmát Magyarország ügyei fölött el nem ismerjük, s az örökös tartományok alkotmányos népeivel csak ugy, mint önálló szabad nemzet más önálló szabad nemzettel, függetlenségünk teljes megóvása mellett, vagyunk hajlandók esetenként érintkezni. Másik lényeges tárgy, mire nézve fölszólalni kötelességünk, az or szággyülésnek kiegészitése. Sem Erdély, sem Horvát- és Tótország, sem a határőrvidék, sem Fiume és a Tengermellék közöttünk képviselve nincsenek , mert az országgyűlésre meg nem hivattak ; pedig ezek is kiegészítő részei az országgyűlésnek s a törvények világos rendelete szerint meghívandók lettek volna. A sanctio pragmatica, a kir. hitlevelek s fejedelmi eskük határozottan kimondják, hogy az ország integritása mindenkor sértetlenül fönntartandó. De az integritás nem csupán abból áll, hogy az ország területéből semmi el ne szakittassék, hanem az, a politikai integritást is magában foglalja. Midőn tehát a végrehajtóhatalom lehetetlenné teszi, hogy az országnak valamely része, vagy a magyar koronához tartozó valamely ország alkotmányszerüleg résztvehessen az ország legfontosabb politikai működésében, s együtt gyakorolhassa a törvényhozás jogát, az ország politikai integritása van megsértve. A múlt idők szomorú eseményei káros félreértéseket idéztek elő közöttünk és nem magyar nemzetiségű polgártársaink között. Ezen polgártársainknak nemzetiségök érdekében és Horvátországnak közjogi ál lása érdekében is követeléseik vannak, miket ignorálnunk nem lehet, de nem is akarunk. El vagyunk határozva mindent elkövetni, hogy a félreértések elhárittassanak, s teszünk, mit az ország szétdarabolása s önállóságának föláldozása nélkül tehetünk, hogy a honnak minden nemzetiségű polgárai érdekben s érzelemben összeforrjanak. Óhajtjuk törvényeink azon rendeleteit, mik e részben akadályul szolgálhatnak, közös érdekeink szerint méltányosság alapján módosítani, s hogy ezt eszközölhessük, múlhatatlanul szükséges az országgyűlésnek mielőbbi kiegészitése. Erdélynek haladék nélküli meghívását s megjelenhetését semmi sem gátolja. Erdélynek egyesülése Magyarországgal 1848-ban törvényesen létrejött, és pedig a két országnak közös óhajtása folytán, melyet mind a magyar, mind az erdélyi országgyűlés ünnepélyesen s egyhangúlag kijelentett. Mind Magyarországnak, mind Erdélynek azon egyesülés iránt hozott törvényei 0 Föísége által szentesíttetvén, azonnal végre is hajtattak. Akkor , midőn az alkotmányosság félretételével absolut rendszer lépett az alkotmányosság helyébe, Erdély Magyarországtól közigazgatás tekintetében ismét különválasztatott : most azonban, midőn Fölséged az absolut rendszert megszüntette, okvetetlen meg kell szűnni azon rendszer jogtalan következményeinek is ; azon törvények tehát, mik Erdélyt Magyarországgal egyesitették, s miket az absolut hatalom ideiglenesen mellőzött, de meg nem semmisíthetett, az alkotmányosság elvének kimondásával szükségkép kell hogy életbelépjenek ismét, és az egyesülést újra kérdésbevonni, e felett újra határozni, és ezáltal a kedélyek nyugalmát felzavarni nemcsak törvényszegés, hanem káros politikai tévedés is volna. A tettleges egyesülésnek mielőbbi végrehajtását pedig megtagadni nem annyi volna, mint Erdélyt nem egyesíteni Magyarországgal, hanem annyi, mint azt Magyarországtól valósággal elszakasztani, és ez a sanctio pragmaticával merőben ellenkezik.